Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1891

42

megfelelőbb formát is könnyű szerrel lehetett volna alkalmazni. Ily nemű jó tulajdonai miatt, ennek a műnek ajánljuk kiadatni a kettős díj kisebbikét.

A IV. számú egyházi beszéd ilyen jeligével íratott be : „Dicsőség, tisztesség és békeség minden jó cselekedének.“ Róma II : 10. Számos, veleszületett gyöngeségeivel lépett a küzdtérre, amiért csak igen gyöngén forgolódhatik egyik-másik versenytársa között. Az egésznek száraz, tartalmatlan volta szinte fárasztó az olvasóra nézve s arra a meggyőződésre juttat el, hogy szerzője vagy nem meditált eléggé a különben nem nehéz s egészen gyakorlati irányú szöveg felett, vagy általában most még nem birja meg az eféle rendszeresebb szellemi, alkotási foglalkozást. Ezért van az, hogy már bevezető beszédében sem tud hova indulni, valami, a tárgyra előkészítőt mondani, hanem alig nehány sorban egy egész kötet predikáczió számára való tárgyat hajigái össze, úgy, hogy megijed az ember kezének ide oda való kapkodásától s a „föllelkesedés, boldogítás, szellemi és lelki tehetségek, drága adományok, tudomány, a múltba való visszatekintés, jó akarat, önfeláldozás, részvet, magasztos erények, jó és szép iránt lelkesedés“ csak úgy peregnek a kezünkbe, mint az elszakadt olvasónak különféle alakú darabjai vagy egy össze-vissza tépett szótár foszlányai ; bizony nem egyébért mint azért, hogy minden összefüggés nélkül jussunk el ahoz a tárgy kitűzéshez és felosztáshoz, a melyet helytelennek kell nyilvánítanunk már csak azért is, mert az úgy, a mint azt szerző megcsinálta, logikátlan, először azért, mert az első rész maga az egész főtétel, a második pedig nincs benne a főtételben s így alkotása erről az oldalról tekintve, kettős mértékben nyomorék : egy test, a melynek nincs feje, hanem e helyett egy holt tag van reáakasztva. Ezért, meg egész tárgyalásának lapos, szel lemtelen és felületes voltáért a csinos és gondos kiállításon kivűl, semmi elismerésre méltót nem találhatunk e munkában.

Az V. számú mű előbbi társának jeligéjével van ellátva; de beáll új bibliafordítónak s Róma 11:10 így idézi: „Dicsőségi, békeség minden jó cselekedő ember lelkének“ ; holott pedig a szóban forgó bibliai hely eredeti szövegének eme szavait: „dóhi óé xdí tiiií) y.it) florin/ narré no toyaÇoiitru ri) àyafh)v“ semmiféle fordítás szerint sem lehet úgy fordítani, mint azt szerző kifordítja. Azért vetjük ezt itt szemére, mert jóakaratúlag óvni akarjuk egy jelentékeny tévedéstől, a mely egész pályázati forgolódásánál szemünkbe