Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883

27

dányszerü műnek tekinthető épen kezdőknél, kiknél az erők kitartásától és öntudatos felhasználásától lehet ezen a téren sok jó eredményt várnunk.

À YI. szám alatt bejegyzett, „man?“ jeligével beadott egyházi beszéd, kótségenkivül, legértékesebb dolgozat, minden tekintetben, a versenyző művek között. Egészen igénytelen, szintén szegényes külső kiállítása miatt, némi bizalmatlansággal vettük kezünkbe s kellemes volt csalódásunk, midőn az egyszerű külső alatt egy egészen gyakorlott erő kifejtésével találkozánk. Azzal a kérdéssel foglalkozik, egészen szövegszerűen, hogy „Miben nyilatkozik a hit erejeP“ s a feltett kérdésre a következő három részben felel: Abbau I. Hogy megóv a kétségbeeséstől; II. Nagy tettekre buzdít ; és III. Boldogságot teremt számunkra. Az egyházi beszédírás terén, kezdőknél, különösen két dologra kell nagy súlyt fektetnünk s azt hiszszük: nem egészen ok nélkül. Az egyik az, hogy ki mennyire fogja fel a maga egész teljességében a feldolgozás végett kijelölt szöveg valódi tartalmát, tehát az úgynevezett szöveg- szerűségre ; a másik az, hogy milyen mértékben halad következetesen az igy adott tartalom megvilágositásában, tehát a nyomról-nyomra haladó tárgyszerűségre. Mindkét kívánalomnak, a legnagyobb elismerést érdemlő módon tesz eleget a szóban forgó egyházi beszéd. Nagy és meglepő gondolatokra, erőszakkal felzaklatott érzelmek festésére sohasem iparkodik ; egy jól átgondolt terv szerint, egyszerűen és érthető módon tanító beszéd az egész, azzal a nyugodtsággal és teljes bizo- dalommal, hogy a jól megmagyarázott igazság, a szenvedélyek felkorbácsolása és tetszelgő szólásformák használata nélkül is megtalálja majd útját az értelemhez és szívhez egyaránt. Midőn e műnek kész örömmel Ítéljük oda az első nagyobb jutalmat, egyszersmind arra is felkérjük szerzőjét, hogy az e tekintetben nála letett talentummal, továbbra is szogalmasan kereskedjék s készséggel és nagy örömmel tett elismerésünk nyilvánítása magasra lobogtassa kitartó lelkesedésének tüzet !

A VII. számú mű, amelynek jeligéje : „Az igaz ember hitből élj már alapjában, a kiadott szöveg valódi tartalmának felfogásában el van tévesztve. Szerzője „A hitnek munkásságáról* akar beszélni, holott nyilván látható, hogy a szövegben a hitnek erejéről vagy. még közelebb a „hitnek mindenható erejéről“ van szó. Egyébiránt a mű szerzője, úgy látszik, könnyű vérrel teszi túl magát a rendszeres gondolkozás, a műalkotás törvényei által előírt nehézségeken ; egyházi beszédében annyi sok mindenféle, a szöveggel legtávolabbi összeköttetésben sem álló dologról beszól, hogy épen e miatt aztán, mikor az egésznek végére jutunk, a legnagyobb ügyelem mellett sem vagyunk képesek