Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883

26

szerivel-módjával használná ott, ahol arra szükség, ahol annak hatása van, mintegy záport zúdítja rá minduntalan a hallgatóságra a kérdéseket. Az volna a feladata, hogy fejtegessen, tanítson, gondolatokat közöljön s ő folyvást kérdezget, mégpedig néhol oly Ízetlenül, hogy nem utálja igy zaklatni hallgató közönségét: „Ugy-e, hogy hallgattok; ugy-e, hogy nincs egyetlen érvetek?“. . Természetesen szerencséje az, hogy ma már nincs divatban az, ami még Crysostomos idejében nem ritka eset volt, hogy t. i. a templomi közönség megtapsolta vagy kidobolta templomi szónokát, s bizony egy könnyű készültségű szónoknak még könnyebb kérdéseire ugyanám szellemes és lesújtó feleletet is adott volna. Komoly versenyzéseknél külső, apró alaki hibák feszegetésével uem akarunk foglalkozni, de mert úgy látjuk, hogy o mű szerzője kelletinél könnyebb vérrel és fel sem veréssel állott ki a versenytérre, kénytelenek vagyunk felemlíteni, hogy nagyobbmérvű elnézésünknek adtuk tanújelét, akkor, mikor művével egész türelemmel foglalkoztunk, dacára annak, hogy ő a pályázati feltételeknek még azon igen könnyűszerrel teljesíthető és kötelező feltételének sem tett eleget, hogy kézírását meglapszámozta volna. Papi pályára készülő embernek különösen tudnia kell a bibliát. Annak pedig egyik elve igy hangzik : „Ha valaki az egész törvényt betölti, de vétkezik csak egyben is, az egész törvény megromlásában bűnös.“. . . Ajánljuk ez elvet szerző figyelmébe.

Az V. számú mű szerzője ezen jelige biztatása mellett szállott a versenytérre : „Ne félj, csak higyjS erős, de okos hite s emellett jóravaló öniparkodása és ügyes forgolódása megtartották őt s hitében, ez okok miatt, nem csalatkozott. A kijelölt szöveg alapján, ügyes, szellemes felfogással, minden ízében sikerült alkalmazással, lelkészt beköszönő beszédet írt, arról elmélkedvén, hogy neki, mint lelkésznek és a gyülekezetnek akkor lesznek mindenek lehetségesek : I. Ha ő, mint lelkész, az evangélium predikálására mindenkor kész lelkesedést merit, a gyülekezeti tagok fejlődő hitéből. Azok pedig II. semmi áldozatoktól vissza nem rettenő buzgalmat nyernek, lelkészüknek fellángoló hitéből. Általában a felfogás mélysége, az egészet átható emelkedett szellem miatt, e mű szerzőjének Ítéljük oda a kitűzött kettős jutalomból a kisebbiket. Második helyre, mindjárt ismertetendő versenytársa mellett azért kellett tennünk, mert még a jelen mű némely helyen csak mintegy odaveti gondolatait s épen ilyen vagdalt rövidséggel keresi a szónoki hatást, addig a másik, az egyházi beszéd mindenkor nyugodtabb természetét és a tanítás főcélját tartván szeme előtt, telje- jesen kimentő részletezéssel nyeri meg hallgatóit s mindenképen pél-