Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1882

26

A VII. számú mű ezen jeligével jegyeztetett be: „Jobb a böl- cseség a drága követnél és semmi gyönyörűségek ezzel egyenlők nem lehetnek.“ Péld. Vili. 12. Az előbbi műhöz hasonlítva, mindenesetre alaposabb, tartalmasabb dolgozat. Szerzőjének bőszámmal vannak tárgyhoz tartozó gondolatai s azokat elő is adja a maguk helyén, de többféle tévesztésekkel. Első ezek közűi mindjárt az, hogy csak oda veti a gondolatokat, anélkül, hogy világosítana, részletezne, tehát magyarázna s így kidolgozott mű helyett ő is, mint a II. számú mű szerzője, inkább csak prédikáció-vázlatot adott. Mennyire siet elbánni dolgával, elég bizonyság reá művének I. része. A szöveg alapján, egészen helyesen. arról akar beszólni, hogy ama bölcseség, mely felülről való tiszta, békeséges, mértékletes és engedelmes. De mikorra elmondja az így együvé szorított négy külső jellemvonáshoz szükséges némi bekopogtató dolgokat, akkorra be is végzi az egész részt, tulajdonképen anélkül, hogy mindenikről hallhattunk volna, legalább főbb vonásaiban is valamit. A felületes kidolgozásnak ezt a fajtáját szokták már a közéletben úgy nevezni : faképnél hagyta a szónok hallgatóit. Mindjárt ezután jő szerzőnek azon hibája, hogy igen erős színezésre való törekvésből, oly erős dolgokat mond, melyek egyházi beszédben nem járják, nem szabadosak s a jobb érzés méltán megütközik hallásukra. Neki a hitetlenségnek is van mocsárja, az erkölcstelenségnek is, s saját szavaival élve : „Eljő az erkölcs felett vad orgiákat ülőkre a bünhödés, midőn a világ hiúságának hamis fénye elvezeti őket lassankint az erkölcstelenség mocsárjába s meghengergeti őket a föld sarában, s aztán az egyiket bedobja a börtönök sötétségébe, a másikat felemeli (ne feledjük el mindezt a fény teszi) az akasztófára, a harmadikat saját kétségbeesésének árjába fulasztja be.“ Hát az orgia szó eszünkbe juttatja, hogy ez már igazán a szószéken való orgia tízese, melytől ugyanám őrizkedjék jövőre a mű szerzője, mert illetlen az minden ízében s mert ő reá is rákiálthatja hallgatója, mint egykor papjára a német paraszt : „Nur nicht mit der Paust!“

A VIII. számú, „Az úrnak félelme kezdete a bölcseségnek“ jelige alatt versenyző dolgozat, a második kiválóan sikerült mű a beadott egyházi beszédek között; sőt vannak jó tulajdonai, melyekkel megelőzi valamennyi versenytársát s ezek közé tartozik első sorban szigorú szö- vegszerüsége ; az, hogy a kiadott textus tartalmát, annak egész szellemét egyik sem fogta fel annyi közvetlenséggel s egyik sem maradt annyira szigorú a megmutatott gondolkozási alaphoz, mint e mű szerzője. Mindjárt ezután jő az az oldala, hogy egész tárgyalási rendszere, mintaképe a uyomrol-nyomra haladó, tiszta és természetes fejtegetésnek.