Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1882
27 Ez az egyetlen egyházi beszéd a többi között, mely legsikerültebben vonja meg azt a különbséget, melyet a szöveg az égi és földi bölcse- ség között feltüntetni szándékozott, nemcsak, hanem amelyben legtöbb van a bibliai kor ismertetéséből s azon kornak a mai időre való alkalmazásából s a mai élet számára elvont gyakorlati tanulságokból. Kár, hogy szerzője, az értelemre, a tanításra fektetvén a fősúlyt, keveset vett fel a megindító , általában a vallásos kedélyre és akaratra ható szónoki elemekből, melyeknek alkalmazásában a 111. számú mű szerzője annyi szerencsével járt el, s épen ez oldalról való megelőztetése volt az elhatározó abbeli Ítéletünkre, melynólfogva amannak adván az elsőséget, ezen egyházi beszédet a második , kisebb díjra Ítéltük érdemesnek. Szerzője bizonyára tudni fogja, hogy az egyházi beszédet, egyéb formai kellékek mellett, az is különbözteti meg nemcsak a hason- tartalmú vallásos Írásművektől, hanem a világi szónoki daraboktól is, hogy benne nagyobb szabadsággal lehet, sőt szükséges élnünk, hallgatóink kedélyvilágának okos irányban való vezetésénél, már csak azon indokuál fogva is, mert a vallás nem csupán a rideg értelem, talán a merev logika dolga, hanem abban jelentékeny szerepe van a szívnek, melynek érzelmei nem alkalmazkodnak ám mindig merev szabályokhoz, hanem, mint a dicséret írója jól mondja : mozdulati, mint a vizeknek folyási, szabadon hajtatnak ide s tova s általában érzelmei és elhatározásai, gyakran egy idejében ejtett édes szóra, tiszta, magas lángra csapkodnak fel s nemes tettekre bírhatok reá. E mű szerzője, a felbontott jeligés levél szerint, Ó Papp József, III. éves hittanhallgató. A IX. számú egyházi beszédnek ez a jeligéje : „Sapiens, qui potuit rerum cognoscere causas.“ Sajnáljuk, hogy szerzőnek e valóban okos óhajtása, melyet a jeligében kifejezett, nem nyert valósulást a kiadott szöveg oka-fokának, megértése tekintetében. A jóakaratot, a nagy szorgalmat, melyet dolgozatának még külső kiállításánál is tanúsított, nem tagadjuk meg tőle, sőt szíves elismeréssel viseltetünk iránta; dehát ezenfelül aztán vajmi kevés jót jegyezhetünk fel dicséretére. Azt mondja szerzője, hogy beszélni fog I. Mi az igazi bölcs eség ? II. Micsoda áldásteljes működése van az igazi bölcse- ségnek az emberiség életében ? A szónoknak, egy szónoklási alkalommal, egy tanítási órán. egy egyházi beszédben csak egy tárgyról kell és lehet beszélnie. Több nem fér be egy beszéd keretébe ; mert bárcsak egy tárgyat sikerülne mindenkor, minden részleteiben kimerítenünk. Azt akartuk más szavakkal mondani, hogy a thémának és propo ■ sitiónak egységesnek kell lennie. Az egyházi beszéd írója azt a nagy müalkutási hibát követte el, hogy elfelejtett thémát kijelölni, hanem
