Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1882

oly sok üdvös változtatás csirája van fakadóban, hogyha azok egészséges fejlődését semmi meg nem akadályozza — úgy hiszem — csak a roszakarat emelhet majd panaszt főiskolánknak a reá bizott talentumokkal való sáfárkodása ellen.

A roszakaratból, panaszból, félreértés- és tájékozatlanságból támadt kicsinykedésből pedig volt már elég részünk. Divat volt szinte nehány év óta, hogy a bizonyos anyagi rázkódások miatt felingerült közvélemény nem tudott jónak tartani semmit, ami Názáréiból ered; akadtak, kik mesterségesen, önérdekből, egyre táplálták azt az ellenséges érzületet és rémeket rajzoltak és befeketíték az angyal-tisztaságot is. Mi éreztük a szerencsétlen áramlat szelét, de biztunk tanintézetünk szerencse-csillagában és elöljáróságunk s egyházkerületünk bölcseségében, s ime, ma talán szabad már kimondanunk, hogy az ingerültség forgó szele elrepült felettünk s ép en ez az, amiért én az 1882/3-ik isko 1 ai évet új időszak kezdő éveként tekintem, ügy tekintem, úgy üdvözlöm, mint a szorosabb, bensőbb frigyre lépés esztendejét, egy ház kerületűn kés főiskolánk között; úgy tekintem, úgy üdvözlöm, mint a kiengesztelődés esztendejét és épen azért boldogan merengek el ennek lélekemelő emlékein.

Ez általános jellemzés után áttérhetek immár az év eseményeinek rövid felsorolására.

I.

Az iskolai év tanügyi, közerkölcsiségi és egészségügyi tekintetben.

A tanévet, törvényeink értelmében, szeptember hó 6-ik napján délelőtt 9 órakor, itt e szent falak között nyitottuk meg, a tanári kar, nehány érdeklődő szüle és az ifjúság szép számú tagjai jelenlétében. Főiskolánk lelkésze — mint