Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1882

A középiskola sorsával ma már tisztában vagyunk. A sok hányattatást ért középiskolai törvényjavaslat i m rn á r szentesitett törvény; tudjuk, hogy meg kell alkudnunk s le kell számolnunk követeléseivel. Nem keressük : mit nyert vagy mit veszitett a protestáns autonómia ereje e törvényben; nem kutatjuk: mennyi abban a belső szükség és mennyi a kényszerűség és megalkuvás munkája; elfogadjuk gyöngéinek hánytorgatása nélkül, mint keretet ; sőt üdvözöljük is; mert legalább intézetünk egy ágának most már nyugalma lesz; ami a sikernek egyik nélkülözhetlen feltétele. Ez a nyugalom maga a reform és ez az amit én örömmel jegyzek fel az 188 2/3-dik iskolai év történetében, s amiért én ezt az évet egy új időszak kezdetének tekintem.

Theologiai akadémiánk szintén bizonyos mérvű átalakítások előtt áll. Az egyetemes convent rendez- tetni s talán lehetőleg egyformásitani akarja a testvér-akadémiák tan- és vizsgálati rendjét s emelni szeretné azoknak színvonalát. Ez is mindenesetre reformtörekvés s melegen óhajtjuk, hogy az egyetemes conventnek e törekvése dicsőségére váljék a hazai protestantismusnak. Ugyancsak ez intézeti ágban a miniszternek is van reformálni valója, ami sajátosan hangzik ugyan, de amennyiben e reform a nemzeti fenmaradás nagy gondolatával van megaranyozva, egyes főiskolák elöljárósága már intézkedett is annak keresztülvitele végett, s nekünk is kilátásunk van reá, hogy theolo- gusaink a közegészségtant már a legközelebbi időben hallgatni fogják. Kívánnunk kell, hogy a hozzá kötött reménységek valósuljanak.

De nemcsak az igy megindult, inkább kívülről ható, s esetleg sajnossá is vállható reformok miatt látok én új időszakot kezdő évet az 188 2/3-ik évben, hanem sokkalinkább azért, mert különösen kormányzati rendszabályunk átalakításában s az ezáltal szükségessé vált rendezkedésben