Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1882
29 hogy mily öntudatosan és igazán idéz az egyházi lapok, folyóiratok és röpiratokból ; és ha még arról is meggyőződünk, hogy a különböző írók afeletti vitáját : mit tettek a conventek egyházi és iskolai életünk fejlesztése végett ? mily alaposan bírálja és választja meg : akkor a jelzett hibák elmosódnak és megmarad szívben s észben egyformán a szerző iránt való meleg elismerés, munkájának méltó dicsérése. A munka felosztása következő : I. A prot. egyház alkotmány- fejlődéséről az 1711-iki szatmár-németii békéig, Magyar- és Erdélyor- szágban. II. Az alkotmány tovább fejléséről 1711 — 179°/1-ig. a) Magyar- országban ; b) Erdélyben. III. Az alkotmány fejléséről 179°^-tői, különös tekintettel a conventre, mely ezen időtől fogva az egyház szervezetébe törvényesen bevétetett. IV. Mit tettek az 188‘/2-iki debreceni zsinatig tartott conventek egyházi s iskolai életünk fejlesztése végett ? Y. Milyen a debreceni zsinat által felállított convent s mi a különbség s hasonlóság ez és a régi közt ? E felosztás hű tűkre a munkának. Röviden, de ügyesen felel meg szerző, minden felállított kérdésére. A munka végére egy pár — nem a dologra tartozó, de jellemző — sort csatol. így : „És most elhagyom e tárgyat, várván, félve és remélve a munkálkodásom felett mondandó Ítéletet. Félek egyfelől, mert jól tudom azt, hogy az ifjúnak nem áll rendelkezésére Ítélete megalkotásánál egy tapasztalt s ismeretekben gazdag élet bölcsesége, s lehet, hogy a többfelé ágazó út közűi épen azt választja, mely céljától messze fut ; de másrészről remélek ; mert hiszen sokszor hallom azt, hogy a munka jutalom nélkül nem maradhat. És énnekem már is megvan jutalmam ; megjutalmazott öntudatom, mely nem háborgat egy haszontalanéi eltöltött óv emlékeivel.“ Az öntudat édes jutalmán felül, legyen e derék és kinyomatásra is érdemes munka szerzője kitüntetve azzal is, hogy a pályadíjat szívesen odaítéljük részére. A jeligés levél felbontatván, szerzőül Ráez István, III. éves theologus üdvözöltetett. A Tóth-Fischer-féle múlt évi pályadíjra — 30 frt. — a következő pályatétel tűzetett ki : „Fejtessenek ki azon fontosabb nemzetközi elvek, melyeket a westfáltat béke megállapított, s mutattassék ki azok hatása a politikai és társadalmi életre.“ Érkezett reá egy pályamű a következő jeligével : „Aki ismeri a multat, az nem lesz közönyös a jelen iránt.“ Montblans. E pályamű előadja: 1. A vallásújitás történetét a harminc éves háborúig. 2. A harminc éves háború történetét. 3. A westfáliai béke főbb pontjait ; mégpedig : a) a területi változásra ; b) a vallásügyi viszonyokra ; c) a birodalmi alkotmányra
