Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1882

I

vonatkozólag. 4. A westfáliai béke hatását : a) politikai, b) társadalmi tekintetben. A kitűzött pályakérdésből s a pályamű ezen felosztásából látható, hogy szerző tulajdonkép csak a két utóbbi pontban felelt a pályakérdésre ; a két elsőben egészen fölösleges munkát végzett ; mert a két első pont nem volt a pályakórdésben megfejtésre kitűzve ; leg- fölebb csak rövid vonásokban kellett vala azt érintenie, ott, hol azt a pályakérdés vonatkozása szükségeskép megkívánta volna.

Egyébiránt ez csak annyiban hátránya a műnek, amennyiben csaknem felerészét a pályaműnek elfoglalván, a kitűzött kérdés megfejtésére kevesebb tér és idő maradt. Különben e két első pontot illetőleg, egészen helyes felfogással állítja élőnkbe szerző azon okokat, melyek a reformációt előidézték, a viszonyokat, melyek annak elterjedését eszközölték ; helyes felfogással fejti ki a harminc éves háború indokait, bonyolulatait, lefolyását, s különösen kiemelve, hogy a vallásos érdekekhez miként fűződtek lassanként politikai érdekek, s miként változott át fokonként a háború vallásháborúból politikai háborúvá, a Habsburg, Bourbon és Svéd dynastiák hegemóniái harcává, ami az európai politikai viszonyokra messze kiható befolyással volt; nemcsak az által, hogy a westfáliai békében Európa nyugalmát s a lelkiismereti szabadság nagy elvét megalapította, hanem azáltal is, hogy az eddigi ingatag alapon nyugvó nemzetközi jogot új, biztosabb alapokra fektette. A westfáliai béke cikke alatt szintén helyesen adja elő szerző : történetileg :

1. A területi változásokat, melyeket az úgynevezett béke létrehozott, s melyek a közbékét annyiban legalább biztosították, hogy a fejedelmek ezentúl igényeikben mérsékeltebbek s a hatalmasabb államok a gyöngébbekkel szemben, eljárásukban tartózkodóbbakká lettek. 2. A vallásügyi viszonyokat annyiban legalább, hogy a lelkiismereti szabadság elvét minden európai állam — a pápát és törököt kivéve —• nemzetközileg elismerte. 3. A német birodalom alkotmányos viszonyait, melyszerint a választó-fejedelmek, birodalmi fejedelmek és birodalmi városok fönségi jogokat nyervén, ezáltal egyrészről a császári méltóságnak nemzetközi állása egészen megváltozott, hatalmas tekintélye nagyrészben a birodalmi gyűlésre ment át ; másrészről azáltal, hogy a német birodalom különböző elemekre szaggattatván szét s ezt a westfáliai béke is szentesítvén , eddigi túlnyomó befolyását Európa politikai ügyeire teljesen elvesztette.

Mindezeket, mondom, szerző történetileg helyesen állította össze.

De arra, ami a pályakórdésben egyenesen megfejtésül volt kitűzve, hogy t. i. melyek azon fontosabb nemzetközi elvek, melyeket a west30