Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1882

22

tekintetben messze kimagaslik versenytársai felett. Szerzője jól sikerült példát mutatott arra, mit fentebb a szövegnek a jól választott alkal- miság szempontjából való találékony és szellemes felfogásáról s ily- módú változatossá tételéről irányadóul mondottunk. Beköszönő beszédet írt a kiadott szöveg felett. Már bevezető beszéde meghat, figyelmet ébreszt, érzelmes, szívből jövő hangjával, az alkalom természetéhez illő gondolatkörével, mely aztán természetesen vezet át a mű thémájához és propositiojához. „Ti hívtatok — mondja a bevezetésben a mű szerzője — és én eljöttem, bizodalmátokat és szereteteteket lelkembe, szívem mélyébe zárva s őrizve, mint becses, drága kincset. De nem jöttem üres kézzel . . . ajándékot hoztam nektek, melyet az én uram, Jézus hirdetett, amelyet hagyott nekünk, a kik keresztyének vagyunk ; ama bölcseséget, mely onnét felül vagyon. Ismerkedjünk meg ez órában ez ajándékkal, bebizonyítván e felvett igék alapján, hogy az I. Felséges, II. Jóságos, III. Igazságos. Ily természetes és szövegszerű felosztás után, a részek kidolgozása, vagy annak tárgyi oldalai, mint alaki vagy nyelvezeti tökélyeit tekintve, példányképe a kimerítő, szónoki kidolgozásnak, sőt vannak benne részletek, és ilyen például a II. részben a bizonyitásúl felhozott példák csoportja, melyek valóban megkapó szépségüek s bizonyára maradandó hatást hagynak magok után a hallgatók lelkiiletében. Midőn ilynemű kiemelkedő tulajdonai miatt szíves örömmel és kitüntetéssel ítéljük azért oda e műnek az első, nagyobb díjat, lehetetlen tovább való haladásra nem ösztönöznünk jó úton haladó szerzőjét ; arra figyelmeztetvén őt, hogy minden az isteni gondviselés által számunkra adatott jóravaló tehetség, a komoly munkásság nagysúlyú erkölcsi felelősségével együtt jár. Ne feledje el azért azt, mit az írás mond: „A nálad letett kincsesei gazdálkodjál.“ Felbontatván a jeligés levélke, a mű szerzőjéül Gulyás Benő, végzett hittanhallgató, tűnt ki.

A IY. számú mű „Mint a tömjénnek nincs szaga, ha tűzre uem hintetik s a mustár erejét sem erezhetni, mig meg nem töretik, úgy a szentírásnak is, ha előbb a szívbe s vérbe át nem folyt, erejét érezni nem lehet,“ Augusztinusnak mindenesetre szellemes jeligéjével állott ki a versenytérre. Szerzője közönséges egyházi beszédet írt a pályázatra kitűzött szöveg felett. Ügyes választása a megkapó tartalmú jelige körül, reményre is jogosított fel; sajnálnunk kell azonban, hogy várakozásunkban, a mű további olvasásánál, csalatkoznunk kellett. Az mindig nagy hiba és kinzó, kétségbeejtő helyzet a szónok részéről, mikor, mindjárt beszédének elején, nem tud miről beszélni s mesterkélt fogásokkal, erőszakkal, messziről elővonszolt tárgyakkal igyekszik jól-