Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1882
21 ben az, amiről szerzőnek beszélnie lehetett és kellett volna. Ismertetnie kellett volna nevezetesen, hogy az igaz bölcseség nyíltan szemébe mondja ugyan mindenkinek az igazságot, de nem azért, hogy megszégyenítse s földhöz sújtsa azt, ki talán az előítéletnek, a hibás felfogásnak rabja, vagy hogy nyughatatlanságból, férkőzhetlen természetéből kifolyólag háborúságot teremtsen a létező viszonyok felforgatása miatt; hanem abból a célból, hogy csendesen, türelmesen útját egyengesse egy jobb meggyőződésnek s jó eredményekben, jó gyümölcsökben mutassa meg a helyesebb felfogásnak áldásos következményeit. Ezen és ehez hasonló gondolatoknak már nyoma sem lévén ez egyházi beszédben . annak jutalmazására, már csak szövegszerütlensége miatt sem gondolhattunk. À II. számú mű, melynek jeligéje : „Megismeritek az igazságot s az igazság szabadokká tészen titeket. Ján. VIII. 32.“ szintén alkalmi beszéd s pünköst ünnepére készíttetett. A szöveggel szemben az alkalom megválasztása is szerencsésebb, tárgyalása is hasonlit.hatlanúl szövegszerübb, mint az első számú dolgozaté ; mert az isteni lélek kitöltetésének emlékünnepe alkalmából, csakugyan sok természetességgel lehet szoknunk „az igazi bölcseség főbb tulajdonságairól,“ ami ez egyházi beszédnek alapgondolata. És az ellen, amit e tárgyról szerző mond, nincs is semmi kifogásunk ; alapos, helyes, szövegszerű az minden részletében. De egy komoly versenynél, az erők nagyságát és kitartását megpróbáló küzdtéren , nem azt várjuk csupán, hogy az illető versenyző és bajvívó egy pár ügyes mozdulattal mutassa be jóravaló- ságát, hanem, igenis, azt, hogy egész teljességében fejtse ki erejét s egyszerű mutatvány helyett, teljes egészet tüntessen fel. Ez az egyházi beszédvázlat, hamarjában odavetett, nagyban megvont vonások halmaza csak, kifejtés, alaposabb szónoki feldolgozás helyett. Alapgondolata, berendezése, mind dicséretet érdemel ; de több szorgalomra lett volna szerzőjének szüksége, hogy művéből egy kidolgozott szónoki mű állhasson elő. Ennek a kitartásnak hiányát pedig annyivalinkább sajnálnunk kell, mert a műnek nyelvezete is arra vall, hogy szerzője tehetséggel rendelkezik ezen a téren, s ha meg fog győződni afelől, hogy az óhajtott babérkoszorú megérdemli a teljes erőkifejtést, s az csak a kitartó küzdelemnek lehet megérdemlett jutalma : később még biztos győzelemre is számíthat a verseny terén. A jelen alkalommal szívesen nyilvánítjuk tehetsége iránt való elismerésünket s kívánjuk, hogy akarata, kitartása együtt nőjjön és erősödjék azzal. A III. számú dolgozat, ezen, a mű alapgondolatához jól illő jelige alatt adatott be : „Ezüstöm és aranyom nincsen nekem ; amim pedig vagyon, azt adom. Csel. III. 6.“ Ez egyházi beszéd minden
