Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1882
20 alapige felett. Egyházszónoklati szabályok és az igehirdetés gyakorlati céljai, egyaránt megengedik azt, a beszéd szövege felett való tervelésnél, hogy az általunk választott textust, annak tartalmát, a benne előforduló gondolatot, valláserkölcsi igazságot vagy intelmet, valamely alkalom szempontjából használjuk fel s azon alkalom céljaihoz képest tegyük gyakorlati értékűvé. Azért e beszéd szerzője is szabados dolgot cselekedett, midőn a szónoki feldolgozás ez eszközéhez nyúlt ; ámde tudnia kellett volna, hogy e ponton fődolog : az alkalom ügyes megválasztása, magának a szöveg tartalmának, az alkalom kívánalmaihoz képest való szellemes, lehet mondani : találékony felfogása s a beszéd tárgyának ilymódon egy kiemelkedő pontról eszközölt érdekessé tétele, sőt a hallgatóknál jól eső meglepetést keltő hatása. Ez egyházi beszéd írója már igazán szerencsétlen volt az alkalomnak ilyen szempontból való megválasztásánál. Afelett a pályázatra kiadott szöveg felett sok mindenféle alkalomra lehetett egyházi beszédet késziteni, amint ezt szerzőnek versenytársai meg is mutatták, de épen böjti alkalomra sehogy- sem, úgy, hogy valóban hosszas és szintén vajúdó menetű exordiumá- ban, maga a szerző sem tud a textus és az egyházi beszéd főtétele közt más összekötő pontot feltalálni és megjelölni, mint ezt az egészen prózai s első hallásra is jóelőre lehangoló gondolatot : a böjti napok különben is eléggé sivár, nyomasztó hangulattal járnak együtt, miről elmélkedhetnénk azért illőbben , mint egy hasonló természetű, elvont tárgyról : a keresztyén bölcseségről, közelebbről pedig arról, hogy „milyen a valódi keresztyén igazi bölcsesége ?“ A szónoknak sohasem szabad magának így töukretennie, unalmasnak, elkényszeredett valaminek feltüntetnie, beszédének alapgondolatát; mert ilymódon aztán, abból az üres, a mondandók felett kétségbeesett toliból, csak léleknél- küli szavak fognak egymásután kikerülni ; aminthogy erre maga az előttünk fekvő egész egyházi beszéd is csalhatlan bizonyiték, minden elevenség, szellem és újság nélkül arról az igen közönséges tárgyról beszélvén a mű kétfelé csapott részében, hogy a valódi keresztyén böl- cseség először az úrnak félelmében, másodszor a felebaráti szeretetlen áll ; dacára annak, hogy a kiadott szövegben távolról sem ezek vannak az igazi, a felülről jövő bölcseségnek tulajdonságai s megismertető jelei gyanánt kiemelve ; hanem róla az mondatik , hogy az tiszta, békeséges, mértékletes, engedelmes, teljes könyörülettel és jó gyümölcsökkel, végre Ítélettétel és tettetés nélkül való. Milyen tágas, változatos eszmekor ; mennyi, a gyakorlati életre nézve megtermékenyíthető gondolat ez, szerzőnek igen közönséges csapáson járó felfogásával szemben ! Mily kézzelfoghatólag ki van mutatva a szöveg
