Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1881

23

reá, szerzőnkre várt még az is, hogy midőn Erdélyit mint philosophust jellemzi, kinek enemü munkatérre főiskolánkban való tanári működése nyújtott alkalmat, s a ki saját személyiségének bélyegét erősen reányomta az anyaiskola életére, ide is kiterjeszthette volna figyelmét. Erdélyink előtt, e főiskolánál is folytonosan viszhangra leltek a philo- sophiai küzdelmek, s számbavehető irodalmi müvekben is kifejezést leltek egyes tanáraitól, növendékeitől. íme, erről majd semmit sem mond. Egyszer említi föl csupán Szeremleyt.

Főhibája tehát, mindjárt műve kezdetének, hogy az általánosságban marad, s az érdekes tárgyat nem domborítja ki. Hallgat arra, amit mások előtte elmondtak és pedig szerencsésebb összefüggésben ; ő maga alig mond valamit, s ha mondana is, nem elég tiszta ítélettel és ízléssel mondja.

Munkájának utolsó fejezete (29—74. lap) legsikerültebb része az egész dolgozatnak. Röviden bár, de elég szerencsésen állítja össze az egyezményes philosophia küzdelmeit, s Erdélyi állását Hetényi, Szon- tagh ellenében. Ki tudja jelölni az álláspontot, melyet Erdélyi a philosophia körében elfoglalt. Vázolja, noha nagy rövidséggel, Hegel rendszerét, sőt kritizálja is. Azonban bírálata megint szerencsétlen. Félreérti Hegelt, ami különben a philosophon nem először esett meg, s félreérti Erdélyit is. így, hogy csak egyet hozzunk fel : a 38—40. lapokon fejtegetett „tiszta lét“ fogalmát, melyet szerzőnk az „élet“ fogalmával azonosítni akar, s e meglehetős durva félreértésnek lehetett-e más eredménye, mint az, amit ide vonatkozó fejtegetései végén mond : „elvégre a holt anyagnak már törvényei sincsenek s igy a philosophia tárgyát nem képezheti.“

Nem lehetett szemet hunynunk szerzőnk tévedései, fogyatékosságai előtt. De ez nem azt teszi, hogy csak hibáira voltunk tekintettel ; megláttuk előnyeit is.

Ezek közt első az, hogy Erdélyi munkáit szorgalmasan összeszedte, s átolvasgatta. Másodszor, hogy a philosophiai általánosb mozgalmakat, melyek hazánk irodalmát e század harmadik, negyedik és ötödik tizedében élénkiték, elég tisztességesen csoportosítja. E mozgalmak közt Hegel hatását erősen kiemeli. Az összeállításban sok ügyességet, stílusában elevenséget tanúsít.

Nem általános szempontból, hanem mint kell: a fiatal erő buzdítása szempontjából véve hát a dolgot, szerzőnek a pályadij kiadható. Szerző Rdcz István, Il-od éves theologus.

Ezen jogtudományi pályakérdésre : „írassák értekezés a kereskedelmi társaságokról. Adassék elő 1. azok létrejöttének, kifejlődésének