Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1881
16 legismeretesebb gondolatot is úgy iparkodik kifejezni, amint azt még más nem tette ; igy kerülnek elő osztán ilyen esetlenségek, mégpedig szerzője által, a hangsúlyozás végett, aláhúzva: „A tiszta szív a testnek és léleknek élete,“ nem is említve azt a különcködését, hogy a hallgatóságot „Én népem“-nek titulázza, igen helytelenül, s azt az Ízléstelenségét, hogy művében ilyen, az egyházi beszéd természetével egyáltalában össze nem férhető kifejezések is fordulnak elő : „szemet.“ A II. számú, következő jelige alatt versenyző dolgozat: „Te benned bíztunk eleitől fogva“ XC. Zsolt., már a felfogásban, tehát alapjában el van tévesztve. Ha az alapúi kiadott szöveg felett természetesen, annak lényegét áthatóan gondolkodunk és tervelünk, következetesen csak bizonyára az ilyen és ehez hasonló gondolatokra juthatunk : Ata- lában erényeink, egy vagy más irányban való jóravalóságunk, egész emberi értékünk és érdemünk, kétségen kívül a legkellemesebb, a legnagyobb mértékben jól eső érzelmeket támaszthat és méltán mindnyájunkban ; úgy hogy ez a megnyugtató érzelem, méltán az öntudat édes mézének tekinthető, s ez, egy bizonyos fokig, amilyen természetes és jogos, épenoly nagy mértékben hathat egész lényünk emelésére, eddigi jóravalóságaink kitartó folytatására, sőt annak növelésére. Igen, de valamint a méz, mértéken túl élvezve, kellemetlen szájízt okozhat s megronthatja ízlésünket, épenigy a saját erényeinkkel, érdemeinkkel való túlságos foglalkozásnak, azokkal való eltelésünknek is megvannak a maga erkölcsi veszélyei, jellemünk kifejlésére nézve káros következményei : aminőek lehetnek például, a magunk iránt való elfogultság, túlbecsülés és önhitség, ítéletünk megvesztegetése ott, hol gyöngeségeinket kellene mérlegelnünk, s mindezeknek, erkölcsi szempontból megmérhetlen hatású következése : a beállható erkölcsi aluszé- konyság, a jellemszegénység, az olyan önbálvány-imádó emberi alakok eléállása, kik nem ismernek maguknál semmiben sem nagyobbat s különbet s akik teljesen hiszik, hogy a világ ő körüitök mozog s ő érettük ér még csupán valamit. A szóban forgó egyházi beszédben, mindebből sehol egyetlen vonás, egyetlen gondolat sem kerül elő. Szerzője, egészen indokolatlanúl, mintegy kétfelé szakítva, a mindenki által látható egészen egységes szöveget, belőle ezen igen általános, nagyon közönséges és szellemesség nélkül való tételt állítja fel: „Hogyan kell keresztyénileg élni?“ mégpedig I. Anyagilag, II. Erkölcsileg, s nem vevén észre, hogy már ez eddig is felosztása a propositionak, a már egyszer megtördelt részek újra való darabolásához lát s egy és ugyanazon szónoki művet egyszerre kétszer és kétféleképen is feloszt,
