Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1881
15 nem jó ; azonképen az ő maga tisztességét vizsgálni nem tisztességes.“ A kitűzött határidőig beadatott összesen négy pályamű, saját számuk és jeligéjük alatt. Ezek között az 1-ső számú, következő jelige alatt versenyző egyházi beszéd : „Szólj, gondolj, tégy jót s minden szó, gondolat és tett tiszta tükörként fog visszamosolygani rád“ (Vörösmarty), elismerést és méltánylatot érdemel ugyan jóakaratú vállalkozásáért és iparkodásaért ; de azonfelül aztán nincsenek is érdemei, melyeket jutalmaznunk lehetne. Olvasván ez egyházi beszédet, szintén roszúl esik látnunk s szeretnék eligazítani szerzőt ama zavarában, melyközben és amely miatt sehogy- sem tud eligazodni beszédének bevezető részében s végképen nem látja az útat, amelyen lehetne az egész szónoki műnek központjához, az egészet átható vezérgondolathoz, az úgynevezett thémáüoz és proposi- tiohoz eljutnia. Ilyen homály maradván előtte, a hibás vagy uem teljes és jól át nem gondolt előleges szónoki tervelés miatt, váltig elmondogatja, hogy a vezérige mennyire egyik tanujele egy helyes ezredéves igazságnak ; mennyire magasztos és szép az ; de aztán nem tudván tovább hova mozdulni, annyi mindenről, egymástól oly igen távol eső gondolatokról beszól, hogy azt látván : előre tudhatjuk, hogy, bár az exordiumnak, a dolog természeténél fogva, az lenne a célja és feladata, hogy egyenesen, határozottan, a lehető legrövidebb, de azért a legbiztosabb úton juttasson el a beszéd főtételéhez, szónokunk végre is kénytelen lesz egy jól begázolt mező, nagyon sok beszéd s hiába elvesztegetett erő után, egy nagyot lépni a mű-alkotás terén, hogy már egyszer, maga által is megunt munkája után, végre valahára célnál legyen. S valóban ez történt meg szerzővel. Két egész hosszú levél után, azon különben a szöveggel mindenesetre összeköttetésben álló s épen ezért tehát szövegszerű tételt módja ki, hogy „a legszebb tisztességet, az osztatlan becsülést, a valódi becsületet, nem az öndicsekvés szégyenteljes útján haladva nyerjük meg, hanem azáltal, ha 1. Sziveinkben a szeretet szent tüze lángol, 11. Ajkainkon az igazság szava hangzik, III. Tetteinkben a jézusi tettek vezérelnek. Hát ez thémának is, felosztásnak is bizonyára jó, szabatos és logikai, de igen nagy kár, hogy olyan bőbeszédű, mikor az egyházi szónoklástan igen helyesen állítja fel mindkettőre nézve azt a szabályt, hogy annak a lehető rövidnek, átlátszónak kell lennie, mert a kettőben van benfoglalva az egész egyházi beszéd vázlata, s még nagyobb kár, hogy a kidolgozás, úgy tárgyi, mint alaki oldalát tekintve, nagyon lapos, nagyon hiányos s erőtetett, nem természetes nyelvezete miatt, több helyen szintén ért- hetlen, mindez Írójának azon törekvése miatt, hogy a legegyszerűbb,
