Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1880

§ô

g kicsinyeit ellenfelével szemben gyakran „kereken tagadom“-féle érveléssel is megelégszik. Kevesebb messiásra célzó helyet sorol fel és magyaráz meg, mint az 1-ső számú; könnyebben átsiklik az útjába akadt nehézségeken, miáltal nem oly kimerítő ugyan, mint amaz ; de lényegileg azzal megegyező. Nem örömest foglalkozik szómagyarázatokkal, nyelvtani fejtegetésekkel ; de a fő, a jellemző vonásokból nem ejt el semmit ; úgyhogy e tekintetben jelesebb társai között méltó helye van. Kár, hogy jóakaratához, szorgalmához, a profótaság iránt táplált szeretetéhez — a mely egész művén elömlik — és ügyes tervelőképes- ségéhez nincs megfelelő kifejezési ereje; kár, hogy gondolatait nem képes méltó ruhába öltöztetni, hogy nincs szabatos beszédmódja, ami miatt aztán gyakran kétes értelmű mondatokat alkot s értelemzavaró hibákba bonyolódik (lásd: 11., 13., 39. és 165. lapokat). Helyes tervezető, de gyönge kivitelű mű ; szegényes köntösben nemes tartalom.

A 3-ik számú „Si quid novisti“ stb. jeligéjű műben már sem az 1-ső számú aprólékoskodását, tudákoskodását és forrásaihoz való tapadását ; sem a 2-ik számú nyelvezett hiányait nem találjuk. Gonddal, ízléssel és meglepő értelmi erővel alkotott jeles mű. Főérdemei, társaival szemben, hogy több s azok között idegen nyelvű és jól választott forrásokat is használ és pedig társainál több önállósággal s hogy nyelvezetében és egész szellemében emelkedett és nemes. Nem elégszik meg azzal, hogy, mint társai, általánosságban jellemezze a kort s annak messiási gondolatait; hanem az egyes jóslatok értelmezésénél mindig súlyt fektet a helyzetre, időre, körülményekre, a melyek között a jóslatok létrejöttek ; tehát beilleszti azokat egyenként is, úgy mint szerzőiket, az uralkodó viszonyok közé ; miáltal úgy tűnnek fel, mint ama viszonyoknak nemcsak természetes, hanem szükségképeni következményei, s ily módon szinte önként lehull azokról minden csodás, minden természetfeletti, mint erőszakolt elem.

A bevezetésben némi vontatottságot itt is érezünk. Igen biztos alapot akarván rakni szerző a nagy épületnek, több oldalról fejtegeti a messiási eszmét, s nem tud kikerülni némi szükségtelen ismétlést; később azonban magyarázataiban a helyes bibliai és vallástörténeti ismereteket valódi szép és nemes formában közli s a sűrűn írott, 178 lapra terjedő nagy műben, lópten-nyomon oly sok jóravaló írói képességet tüntet fel s oly biztosan és következetesen halad a kérdés végmegol- dásaig, hogy kész örömmel és teljes elismeréssel adjuk számára, a derék versenytársakkal szemben is nagyon kiérdemelt jutalmat, kérve-intve a szerzőt a további komoly önképezésre s szigorú önbirálatra. Felbontatván a jeligés levél, a mű szerzőjéül Hallgató János, 111. éves hittanhallgatót tünteté fel.