Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1880

épen mivel ők is zsidók voltak, s mint ilyenek eleintén ők is nemzeti hagyományok alapján s azoknak megfelelőleg várták a szebb napok felderülését. Gyengesége továbbá, hogy mereven ragaszkodik a messiási helyek felsorolásában Sebestyénhez, a prófétai időszakok jellemzésében pedig Kereszteshez, s emellett szeret aprólékos dolgokkal bibelődni, idegen szókkal tudákoskodni, s örömest használ táj- és törvénytelen alkotásu magyar szavakat (homlokvást, váradalom stb.), ezeket a tulajdonokat is jórészben vezéreitől sajátítván el. Ezekhez járul még, hogy szeret idegen írókra hivatkozni, a nélkül, hogy azokkal kötött ismeretségét bővebben igazolná, vagy csak müveiket is megemlítené (lásd különösen a Dániel-féle mű ismertetésénél !) ; végre, hogy forrásai kivétel nélkül magyar nyelvűek s velők szemben nincs elegendő önállósága.

Jelességei azonban ellensúlyozzák gyöngeségeit. Műve elején nagy súlyt fektet szerző az idézett ó-szövetségi helyek hű fordítására, s e tekintetben előnye van társai felett, akik Károlihoz vagy Sebestyénhez alkalmazkodnak. Magyarázataiban röviden, de éles elmével, találóan ismerteti az u. n. messiatikus, kétesértékü és sokszorosan elforgatott helyeket ; véleményét az egyes fejezetek végén összegezi, az egyes időszakok messiási gondolatait ügyesen domborítja képpé s mennél belebb halad tárgyában: annál mélyebbé, annál vonzóbbá válik s önállósága is fokozatosan növekedik. E jelességeiért igen megérdemli, hogy nyilvános elismerésben részesittessék. A mű szerzője Tóth Pál,

IV. éves hittanhallgató.

A 2-ik számú „Volentem fata ducunt“ stb. jeligéjű mű, két versenytársa között némi szegényességet mutat. Forrásai majdnem utolsóig ugyanazok, mint az 1-ső számúé, amelylyel felfogásban és magyarázataiban is nagy rokonsága van ; de melylyel, főleg nyelvezeti hiányai miatt, egy színvonalra nem állítható. A profétaság jellemzéséből indul ki, tehát a leghelyesebb alapon mozdul előre ; de mivel nem tud éles különbséget tenni a valósággal vagy csak látszólag ide tartozók között, belevegyiti a jellemképbe a bibliai vallástannak oly részleteit is, a melyek igen szépek és érdekesek ugyan s a magok helyén alkalmazva, találók is a profétaságra ; de ide szorítva, ártanak a kép egységének. Elég lett volna csupán annyit feltüntetni, hogy a próféták jóllehet egy fejjel magasabbak voltak a nemzet javarészénél; de mindig a nemzet hű fiai, a nemzeti érdekek szószólói maradtak, s a jövőt is mindig a múltból és jelenből kölcsönzött alapszínekkel rajzolták. Mikor keletkezhetett a messiási eszme cím alatt, de egész dolgozatán át is élesen cáfolgatja Sebestyén supranaturalisticus nézeteit