Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1880

melyet már a bevezetésben is keresztülgázolt, hogy t. i. nincs olyan ember, kit a természet csendes haldoklása mélyen meg ne indítana. Ilynemű kinos zavarának tulajdonítható aztán az is, ha sok helyen, minden igaz ok nélkül, nagyokat mond, bonbasztokkal beszél; ami annál kirívóbb, mert különben egész tárgyalási modora és fejtegetésének menete nagyon is egyeszerü és alantjáró, annyira, hogy a népies irály szabadalmának védelme alatt, még az ikes igék ragozási törvényeit sem látszik figyelembe venni (Pl. „Közeledsz élted ősze felé“ 1. lap). Tartsa meg a mű szerzője jövőre emlékezetében, hogy a bonbaszt — egy mü- itész kifejezése szerint — még a magasabb irályban is csak mézeskalács, a népszerűben pedig a közévegyitett sódarab . . . megrázkódtat s élvezet helyett undort okoz.

Az 1-ső számú „Lészen a napon, melyet tud az úr, estvének idején világosság“ Zak. XIV : 7. jelige alatt versenyző mű, bizonyos szánakozással juttatja eszünkbe az irás ama kifejezésének igazságát : „Sok elsők lésznek utósok.“ Sorrend szerint, mintegy a véletlen szeszélyéből, első számot kapott, a beiktatásnál e mű, s kétségen kiviil, leggyöngébb kisérlet versenytársai között. Mohó kapzsisággal, eléggé nem kárhoztatható gondatlansággal learatott s egy nagy kosárba hányt virághalmaz az egész, mely hódit, boszant illatával és rendetlenségével, de nem gyönyörködtet. Tizenöt, sűrűn betöltött lapra terjedő eszme- táncoltatás inkább, mint komoly és higgadt elmélkedés ; a forrongó, neki vadult képzelet tombolása inkább, mint a szelíden, jóakarólag tanitó egyházi szónok beszéde. Jóakarólag, de komolyan kell kérnünk szerzőjét : várja be a jeligéül választott igékben kifejezett jóslat teljesülését, azt, hogy estvének idején támadjon világosság, a műalkotás terén is. Várja be a tervelés és kidolgozás folyamatában azt az időt, midőn a tárgyra tartozó gondolatok megjőnek, megérnek ; mikor a képzelet, a tárgygyal való első foglalkozás felbuzgó forrása lerakja iszapját s megtaláljta csöndes, tiszta futását, üde és kellemes, változatos és gyönyörködtető virágokat táplál habjaival. Különösen tanulja meg, hogy az egyházi beszéd Írásnál első szabály az apostol amaz intése : „inkább akarok szólani egy szót értelemmel, semmint százat, mely értelem nélkül való“ s akkor aztán maga is átfogja látni : mennyire kirívó az, ha valaki ily és ezekhez hasonló kitételekből állít össze egy egyházi beszédet, mint azt szerző tévé : „Zizegő szél sóhajtozik,“ „a nyár érlelő melege letépve“ „bensőnk ama húrja szólal meg, mely a szomorú dallamot kívánja,“ „a reggel felett sürgetőleg áll a dél, innen az estvére hanyatlás, mint eső test sebessége növekedő,“ „mint mély álom lebeg felettünk a nem tudás“ s a mi legjobb a javából : „A gond, e terhes felhő vitor-