Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1880

24

A 6-ik számú „Jöjjetek és lássátok meg az úrnak cselekedeteit“ sat. Zsolt. XLYI : 9. jelige alatt versenyző egyházi beszéd thémájában van ugyan szövegszerüség, s ez előnye a legközelebb ismertetett mű felett, de a szövegszerű tárgynak kitűzése, tehát propositioja már határozatlan, nem eléggé szabatos és igy nem is eléggé megnyerő, midőn szerző azt ily döcögős alakban fejezte ki: „nem lesz felesleges, ha keressük azon okokat, melyek késztetnek, buzditnak minket arra, hogy kérjük az urat a velünk való maradásra a természet alkonyán.“ Az pedig, mit a tárgyalásnál, két részben ád, igen közönséges, többször elmondott dolgok arról, hogy mennyire mulandók vagyunk mindnyájan s arról, a sok helyen egész népszerű természetrajz alakjában feltüntetett igazságról, hogy valamint a természetben semisem vész el, hanem csak átváltozik, úgy mi is feltámadunk szellemileg. Szívesen ismerjük el, hogy a mű szerzőjében van tehetség a népies fejtegetéshez, de most még hiányzik nála a magvasabb gondolat, a magasabb szónoki erő, a kidolgozás diszessége iránt való gond és érzék; ezeknek hiánya miatt lesz aztán pongyolává és felületessé, annyira, hogy például a bevezetésben az ősz képét iparkodván lefesteni, nem irtózik annak hatását „a kert zöldségeinek“ leírásával is prózaivá tenni (2. lap) s széltében fejezi ki magát ily helytelenül és meggondolatlanul : „az éjszaka mind nagyobb- nagyobb tért hódit magának a nappal rovására.“

A 4-ik számú „a ki segítségül hívja az úrnak nevét, megtarta- tik“ Bóma. X: 13. jeligével ellátott mű szerzője, jelentékeny tévesztéseket követett el. Egyházi beszédének mindjárt bevezetésében erősen bizonyit, holott tudhatta volna, hogy a szónoki mű ezen részének ez távolról sem lehet feladata. Beszédének központja, a propositio, egy állító mondat, nevezetesen : „az istenben vetett hit képes megnyugtatni“ s bár a logikai felosztás szabályai szerint, nyilván ezt kellett volna a részekben bebizonyítania, szerző a felosztást mégis igy ejti meg : 1. Midőn a haldokló természetet vizsgáljuk; II. Ebből folyólag, midőn saját múlandóságunkra gondolunk ; vagyis csak formalis osztást végzett ; hogy megadja módját, számokat használt, de a íigyelmes olvasó azonnal észreveszi, hogy az olyannak kiadott részek nem részei a főtételnek, mint egységnek s a szónoki berenezdés törvényeinek figyelembe való nem vétele aztán, nagyon természetesen, a kidolgozásnál boszulta meg magát. Nem jelölvén meg nevezetesen a mű szerzője jóelőre maga előtt a tárgyalás menetét, egyházi beszédének első részében nem a kitűzött tételt, hanem azt fejtegeti, hogy változhatlan rend uralkodik a nagy természetben, mikor pedig ebből már időelőtt kifogy s maga is észreveszi, hogy nem célja felé halad, ismétli, ellapositja azt a gondolatot,