Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1880

82

dolgozat magaslik ki jó tulajdonai által: „Si deus pro nobis, quis contra nos?“ . . A gondolkozás! alapúi kijelölt szövegnek, mint ez a versenynél valami nagyon természetes, épen abban állott megpróbáló ereje : mennyire képes valaki az Emmausba menő férfiaknak a Jézushoz intézett szavait és szívből jövő kérését a megjelölt alkalomra vonatkoztatni s ebből kifolyólag aztán az őszre hajló természet csöndes és lélekre ható haldoklásából, oly igazságokat vonni el lelki, erkölcsi világunkra vonatkozólag, a melyek önkényt támadnak fel mindenkiben, aki csak ez évszak felett, érző szívvel, fogékony kedélylyel elmélkedik. E nemű ügyességben egyik versenyző sem közeliti meg a 3-ik számú egyházi beszéd szerzőjét. Addig a legtöbben együtt haladnak vele, mig magának az ősznek, mint kiindulási alapnak, leírásáról van szó ; sőt némelyike, megfeledkezve arról, hogy nem leírás, hanem egyházi beszéd kívánta- tott, a neki eredt képzelet kirívó, dísztelen szinével rajzolja le a természet haldoklását, hanem aztán ott, ahol a látottakból gondolatokat kell elvonnia, a legtöbbnek megtörik ereje s egész fáradságának annyi eredménye van csupán, hogy érezteti, szemlélteti ugyan velünk, hogy az egész természet, annak minden jelensége, minden alkalma nyitott, tanulságos könyv, de e könyvből olvasni, tanulni aztán elfelejt megtanítani. A szóban forgó és első helyre állított mű szerzője is feltárja előttünk az ősznek, több ponton megható képét; szinez és jellemez annyit, amennyi a szemléltetéshez előtte elegendőnek látszik, hanem nála mindenütt első és lényeges a párhuzam, mely benső, lelki világunk és a természet jelenségei közt megvonható, első és lényeges az a tanulság, melyet azok számunkra szolgáltatnak. Művének ez alaptétele: „a hol az isten, ott az élet“ s tárgyalásában, két részre osztván azt, azt bizonyítja be, hogyha isten velünk, még a halálban is életet látunk, ha pedig isten nincs velünk, még az élet is halál. Ilynemű tartalmi gazdagsága mellett, alaki tökélyei : az egyszerű, világos, de mindemellett is válogatott, emelkedett nyelvezet emelik ki e művet társai felett, miért is szives elismeréssel kell szerzőjének oda ítélnünk az első, nagyobb jutalmat. A mű szerzője: Csiszár Béla, IY. éves hittanhallgató.

Érdem tekintetében, mindjárt ezután a 2-ik számú, következő jelige alatt versenyző művet kell sorakoztatnunk : „Kemélni szabad, hinni kell.“ Midőn szerzője, a kiadott szöveg alapján, azt állitja fel tételűi, hogy az élet alkonyán, egyedül az élő, igaz hit az, a mely I. „Vigasztalást ad az élet eltűnt örömei helyett ; II. Pedig erőt a halál küzdelmeihez“ — teljesen hű marad szövegéhez, nemcsak, hanem az alkalom természetének megfelelő, tartalmas gondolatot emelt ki s egészen