Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1879
99 Naponként észlelvén az egészséges s eleven vérü gyermek fokozatos szellemi fejlődését, a gimnáziumi tanfolyam folytatására 1820-ban, tehát ii éves korában, szép reményekkel eltelve, Miskolcra vitték, hol a bölcsészetet s a hozzá kapcsolt tudományokat is hallgatta és bevégezte a gimnáziumot oly eredménynyel, melynél jobbat szüléinek sem lehetett reményleni. Szerény magaviseleté és példás szorgalma által a tanári kar és az elöljáróság szeretetét is annyira kiérdemelte, hogy a gimnázium bevégzése után a miskolci református egyháztanács az első évben az elemi a második évben az első gimnáziumi osztály tanításával bízta meg, s ezzel egyidejűleg az országos hírű Palóczy László kérte fel, hogy egyik fia mellett vállalja el a nevelőséget. Tanulói pályája alatt a nyelveken kivül, különösen a természettudományokkal foglalkozott örömest. Szabad idejének legnagyobb részét a szabad természetben töltötte, vizsgálván annak tárgyait, csodálván annak nagyszerűségét. Már ekkor nagy kedvet érzett az orvosi pályához s midőn két évi tanítóskodás után végre pályát kelle választania s némi aggodalommal tekintett jövője elé, a gondviselés örömmel jutalmazta eddigi szorgalmát, gondoskodván egyik legfőbb vágya teljesüléséről. Almásy Mihály, császár kir. kamarás, egy buzgó katholikus főúr, Csáth egyik földesura, azon ígéretet tette a sok gyermekkel megáldott s általa kiválóan becsült Soltész Jánosnak, hogy jeles készültségü fiát saját költségén, orvosnak taníttatja. Az ifjú, választott pályája iránt valódi lelkesedéssel eltelve, anyagilag az említett főur által segélyezve, 1828-ik évben Íratta be magát a pesti egyetem orvostan-hallgatói közé s mint ilyennek, bő alkalma nyilt természettudományi ismereteinek bővítésére. 1834. július 8-ik napján avattatott fel orvostudorrá. Felavatását megelőzőleg a „hideg vízről“ tartott értekezést. Még ugyanebben a hónapban választatott meg a tiszán- inneni ref. eg)'házkerület által, a sárospataki főiskola orvosának s egyszermind a természetrajz és népszerű orvostan tanárának. Minthogy megválasztatása alkalmával a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés engedélyével a bécsi nagy kórházat kereste fel, hol a híres dr. Seeburger mellett öregbítette gyakorlati ismereteit ; tanári székét csak november 8-ik napján foglalhatta el, beköszönő beszédét pedig, „a pap és orvos közti viszonyról*
