Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1879

25

ségének;“ „Egy-egy fokkal emelkedik magasabbra abűnpiramis, melynek minden sora veszélyes ellenségünk;“ s a mi mindezeknél különb: „Bűnös működésének az óvó fedezésére emberi gyarlóságaink s engedékenységünk szálaiból sző leplet s ezen igyekszik elaltatni a lelkesedés lángját“ s „romboló természete tetézve van avval, hogy nem engedi őt hamar visszatérni.“ Berzsenyinek, a szerző által is jeligéül használt szép mondása: „Élj az idővel!“ minden esetre okos és hasznos tanács egy fiatal ember számára. Ajánljuk azért annak okos értelmezését és hű megtartását. Használja fel szerző drága idejét, ha már egyszer időelőtt kedve jött hozzá, a szónoki alkotás műszabályainak tanulmányozására is, s ne felejtse el addig sem Erasmusnak szép intelmét: Non statim decet juvenem, quod senem, simplicem sacerdotem quod episcopum, monachum et non monachum.“

A Tóth-Fischer-féle díjra beérkezett mü hat fejezetben tárgyalja a kérdést. Munkájának fele részét alkotó fejezet: „a szabadság történeti fejlődése“ nem kivántatott, mert a szabadság fogalmának elvi fejtegetése volt a cél, s a kérdésben érintett „történeti példáknak“ csak „választott álláspontja megvilágítására“ kellett volna szolgálni.

Nem kívánjuk hátrányára betudni, hogy többet tett a kívánatnál ; de megjegyezzük, bogy szaporította vele feladatát és gyöngeségeit. Megpendít majd minden eszmét, mi a kérdés lényegével összefügg, és ez érdeme. De a legtöbb eszmét megfejtetlenűl hagyja, s pedig nyilván látszik : azon az okon, mert a halmazban nem érzi, melyik fontosabb, melyik kevésbé, s igy egy központ hiján munkája ellaposodik. És ez a legnagyobb gyöngesége munkájának.

Karöltve jár ezzel ama másik hibája, hogy kútforrásait kritika nélkül használja, pedig bőviben használja. Előtte egyjelentésü Eötvös és Asboth, Mill Stuart és Lecky, Guinet és Dr. Lieber. Nem jogosulatlan a föltevés, hogy nem saját szemével ismeri őket, de más szemüvegén. Kivételt e tekintetben az említett magyar forrásokon túl még Pauler, Domanovszky és Purgstaller használata képez, kiknek munkáit forgatta, véleményüket gyakran egymás mellett idézvén. Általában : olvasott sokat, de keveset emésztett szerzőnk.

Ezt sajnosán nélkülöztük ily pontok megérintésénél, mint: a a tulajdon befolyása a szabadságra, a politikai szabadság stb. a jogi alaposabb színezetek hiányát is.

Tévedéseit, ellentmondásait nem szedjük lajstromba, egy utójegyzetben maga a szerző is utal rájuk. De azt nem hallgathatjuk el, hogy a klasszikus görög népre vonatkozó állítása, hogy nála „hiányzott a