Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1878

7

elvénél fogva, egyetemi színvonalra, “ mondá ő. S lön a szabad tanitás és tanulás már az 1865/6. iskolai évben, némi bölcs korlátozásokkal, s amennyire a fennálló tanerők engedék, életbeléptetve a tanári kar által. Es e reform életképesnek bizonyult, mert a theologiai és bölcsészeti szakban most is fennáll.

Az 1873. év elején pedig, tehát épen egy évvel a fentebb említett miniszteri reformok előtt, az akadémiai tanári kar, minden felsőbb impulsus nélkül, csupán az egyetemi tanügyi mozgalmakra figyelve, s az akkor küszöbön állott conventre való tekintettel, saját kebeléből egy küldöttséget nevezett ki, oly utasítással, hogy az jogakadémiánk jövőjét komoly megfontolás tárgyává tévén, annak rendezésére vonatkozólag véleményt adjon.

A vélemény elkészült, de a convent a jogakadémiák kérdésébe nem ereszkedvén, s nem sokára a királyi jog- akadémiákra vonatkozó szabályrendelet megjelenése folytán, az események által tulszárnyaltatván, a dolgozat az irószek- rénybe visszavándorolt, honnan talán sohasem került volna napvilágra, ha az 1878/9-ben összehitt miniszteri tanácskoz- mány elé terjesztett IV-ik főkérdés tárgyalása, annak egy részben actualitást nem kölcsönöz. Miután azonban ez megtörtént, bocsánatot kell kérnem a mélyen tisztelt közönségtől , ha nagybecsű figyelmét oly vélemény nyilvánításra veszem igénybe, mely egy már meghaladt álláspontból, az 1873-ban fennállott viszonyokból indul ki, midőn tudniillik még kérdéses volt, vájjon a főtiszteletü egyházkerület képes és hajlandó. lesz-e sárospataki jogakadémiáját a kor kívánta fokozottabb igényekhez mérten kibővíteni.

Az 1873-ki véleményezés, mely az én toliamból folyt vala, a szokásos bevezetés után igy hangzik :

Az országos tanügyi mozgalmak, melyekre a kiküldetés céloz, amennyire eddig nyilvánosság elé jutottak, tagadhatatlanul nagy és magas jelentőséggel bírnak. A csak imént még egyetlen magyar egyetem Budapesten, az 1848. XIX. törvénycikk által kimondott tanszabadsági elv