Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1878
33 kétségen kívül, a 7-ik szám alatt bejegyzett s következő jeligével ellátott mű érdemli meg: „Az egyházi szolgálatokban különbség vagyon, de ugyanazon Ur.“ Pál apostol. Erezte jó készültségét, azért bizonyára nem félt attól, hogy leszorul a versenytérről s megfontolt törekvésének jutalmául, betelettek rajta az irás szavai : „ az utolsók lesznek elsők.“ Szertartási beszédének tulajdonképen való tárgya eme buzdító gondolat: „Tegyük fel piinkösti ünneplésünknek koronáját s a piinkösti, méltán áradozó örömeket visszatartván egy pillanatra, emlékezzünk meg annak haláláról, kinek mai örömünk teremtésében, kétségen kivül, a legnagyobb része van s vizsgáljuk meg, hogy az ily módon felköltött emlékezés által örömeink közé fúródott gyász, végeredményében, csak emelni képes pünkösti lelkesültségünket.“ Kiemelő dicséretre érdemes az az ügyesség, a melylyel oldja meg e mű szerzője, ez első tekintetre méltán ellenmondásnak látszó alaptételt s mindjárt mellette az a könnyedség, a melylyel tudja felhasználni e szerencsésen választott oxümoron hatásosabb szónoki fordulatait. Ez oldalról való kiemelkedő jó tulajdonságaihoz tartozik aztán az is, hogy, kellőleg értvén az egyházi beszédek és a szertartási beszédek tárgyalási modora között levő, ama lényeges különbséget, melyszerint ez utóbbiakban, a dolog természeténél fogva, csak nagyban megvont vonásokat lehet adnunk, emelkedett, gyors tárgyalási menete, az egymásra következő tömör gondolatok kevés szava, de találó kifejezései, folyvást felköltve tartják az olvasó figyelmét. Az az egypár tévesztés, melynélfogva a jelző szót nem a maga megillető helyére teszi (pl. „Oriásilag látjuk kiemelkedni;“) vagy midőn egy helyen, a szónoki kényesebb kifejezési érzékkel és lelkiisméretesebb szóalkotással össze nem férő „beismer“ igét használja, figyelmetlenségből elnézett hibák inkább, mint lényeges tévesztések ; miért is, habozás nélkül, e műnek Ítéljük oda az első, legnagyobb jutalomrészletet. Mindjárt ezután következik, benső értékre nézve, a 6-ik számú következő jeligével ellátott dolgozat: „Uj parancsolatot adok nektek) hogy egymást szeressétek.“ János. XIII : 34. Elmarad előbb jutalmazott versenytársától a felfogás eredetiségében, a gondolatok újságában s a szónoki kivitel emelkedettségében ; de tagadhatlanul meg van saját ügyessége és érdeme abban, hogy az úrvacsoráról, mint a szeretet vendégségéről, viszonyban épen a pünköst alkalmából ünnepelt általános testvéri egyesülés és szeretet leikével, többször hallott gondolatokat, uj felfogással és kedves modorban képes eléadni. Érdeme e mellett az is, hogy úgy az elő-, mint az utóbeszéd, valamint az úgynevezett bűnbánati és hálaadó ima, minden részleteiben, szépen csoportosulnak 3
