Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1878

34

a kiválasztott főgondolat köré ; a nélkül, hogy az egy gondolattal való foglalkozás miatt, ismétlésekbe esnék. Sőt, a mit mindenekelőtt kell vala említenünk, a versenytársaival való összehasonlításból származó előnyeid, utóbeszéde mindenik közt a legsikerültebb. E ponton már belemelegült szerző tárgyába s ihletségének szárnyai tulemelték őt, bizonyos tekintetben, még a jutalomért méltán versenyző társai felett is. Nyelvezete egyszerű, de tárgyszerű s általában szabatos; egyetlen hasonlat az, mit ügyesebben kellett volna megpróbálni kifejezni . . . ez a kifejezés, mindjárt a mű elején: „egy lánc az . . . hogy legyen egy kapocs,“ legalább Ízlésünk szerint, fülsértő katachresis. Szerzője mindenesetre megérdemli a második helyen való jutalmazást.

A többi dolgozatok sorából, még a 4-ik szám alatt bejegyzett s „Jézus bukva győzött“ jeligével ellátott szertartási beszéd válik ki s érdemel, bizonyos tekintetben, elismerései- méltó figyelmet. Mig a két előbbi úgy alaptervezése, mint általános kivitele által, a magasabban járó szónoki irányt igyekezett képviselni s e célból szigorúbban alkalmazkodott a magasabb műszabályokhoz is, addig e szertartási beszéd, egészen szerény igényekkel lépvén föl, a népszerű irányt képviseli; természetesen jó és gyönge oldalaival együtt ez iránynak, különösen annak itélőszéke előtt, ki, mint ez ilynemű versenyeknél talán egészen helyén van, szigorúbb s nagyobb mértéket is megpróbál alkalmazni. Jó oldala szerző irányának, hogy folyvást tanítani akar e szertartás alkalmából is s e célból, a mit mond, keresetlen egyszerűséggel, világosan, közérthetően adja elő ; de gyönge oldala, másrészről, az, hogy alig van pár szava a kedélyhez, az érzelemhez, holott pedig az urasz- tala, rajta azok a gyászjegyek, a szívhez beszélnek ám első sorban, ha a hozzá ‘kötött emlékek hivatott s emelkedett lelkű megszólaltatóra találnak. A zsidó pártok ismértetése, módjával, élénken rajzolva, helyet foglalhat ugyan egy tágabb körű egyházi beszédben, de száraz dologgá válik egy szertartási beszédben, mely már csak kimért korlátái miatt sem ölelheti fel az eféle korrajzszerü ismértetéseket. Tekintve, mindeme hibák mellett, a szerző elég világos, népszerű modorát, buzditásképen is a további munkálkodásra, szívesen adjuk részére a harmadik jutalmat. Nem mulaszthatjuk el azonban roszalásunkat kifejezni, ama gondatlanságért, melyet tanúsított szerző művének lemásoltatása körül, akkor-, mikor a hibás leirás és az elmulasztott kiigazítás miatt, több helyen a kifejezések érthetlenné teszik, egyszeri olvasásra, a szöveget s a mely miatt, pl. figyelem helyett fegyelem,“ határozat helyett „egy határ ozat“ sat. kerültek ki a másoló tolla alól. Egy más alkalommal, ne keserítse meg szerző, ilyen gondatlansága miatt, különben