Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1878

11

megállapítását (coordinatio institutionis literariae) a törvényhozásra bízza, s annak a protestáns tanintézetekre leendő kiterjesztését kilátásba helyezi is: ezen coordinatio a megelőző ugyanazon évi 15-ik trvcikk értelmében veendő, azaz csupán az általános elvekre nézve értendő (systema generalium principiorum nationalis educationis), a minthogy azt a tanárok száma, s a tanítás és tanulás módja és rendje meghatározásának az evangélikusok kezeiben való meghagyása után másképen érteni nem is lehet.

8-szor. Mert a magyar kir. közoktatási miniszter úr éleslátását nem kerülheti ki azon különbség, melyet az állam szerepe és hivatása közt egyfelől a népoktatás, másfelől a felsőbb tanügy terén maga a dolgok ereje és természete feltüntet Mig amott az állam jogai, terhes kötelmeinek megfelelőleg, egészen a kényszerítésig mennek : addig a felsőbb oktatás terén, melynek éltető eleme a szabadság és önmunkásság, a legtöbb, mit az államtól várhatni, a buzdítás, jó példaadás és a nemes verseny. Ha tehát a magyar kir. közoktatásügyi miniszter úrról azon hír terjesztetik, mintha ő excellentiája hatalomszóval akarna lendületet adni hazánk felsőbb oktatásügyének : ezen állításnak mi annál kevésbé vagyunk hajlandók hitelt adni.

4-szer. Mert egy oly széles népképviseleti alapon nyugvó parlamenti kormánynak, minő a magyar, s oly fajviszonyok közt. minők a magyarországiak, teljességgel nem az a feladata, hogy a felvilágosodás központjait kevesbítse, hanem hogy azokat inkább szaporodni, sokasodni lássa. Egy ily kormány tehát óvakodni fog attól, hogy megsemmisítsen oly társadalmi intézményeket, melyeket a magánosok buzgalma, a társadalmi körök öntevékenységi és önsegélyezési ösztöne hozott vala létre ; jól tudván, hogy ezekkel együtt a magánosok legszebb buzgalmát, a társadalmi körök legbecsesebb s leginkább megbecsülendő hajlamát: az öntevékenységi, önsegélyezési s önkormányzati hajlamot tenné tönkre, s megteremtené ama gyámoltalan indolentiát, mely lelki és testi szükségletének kielégítését a kormányi gondviseléstől várja.

De ha mi az elősorolt okokból nem tartunk is egyenesen attól, hogy jogakadémiáink hatalomszóval elnyomassanak, vagy a mi csaknem egyre megy, nyilvánosságuktól megfosztassanak : az iránt teljességgel nem vagyunk minden aggodalom nélkül, nem fogunk-e a megindított versenyben oly hatalmas tanerőkkel s oly nagyszerű anyagi eszközökkel tetemesen túlszárnyaltatni, vagy egészen háttérbe szorittatni ? Mert (hogy csupán saját jogakadémiánknál maradjunk) mikép volna lehetséges az, hogy három rendes jogtanár, habár támogatva is másik három által a többi két szakból, kiállja a versenyt 10 vagy épen 20 egyetemi