Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1875
41 pedig: „Irene“) s a halála folytán töredékben maradt „Csák Máté* Kisfaludi szinköltőiségét egész nagyságában tanúsítják. A magyar vígjátékok megteremtőjéül is Kisfaludit tekinthetjük, mert ő hozott először a színpadra vigjátékaiban magyar alakokat, a magyar társasélet sajátságait és zamatját. Kisfaludi Károly sikerei több régibb erőket újra e térre vontak, de a komoly drámában Katona Józsefen, ki most átdolgozott „Bánk ifaV‘-jával nagy hatást támasztott és a vígjátékban Fáy Andráson kívül a többiek nem minden tekintetben tűntek ki. Sőt Vörösmarty is, ki e téren csak később tetőzött, most lépett fel először nem nagy sikerű „Salamon király“-iwaA és a „Bujdo- sók*-kai. Kisfaludi Károly halála (1830) után részben az ekkor felállított magyar Akadémia, részben és főképen a Kisfaludi emlékére és irodalmi irányának folytatásra alakult Kis/aludi-társaság lett költészetünk minden ágának főmozgató eleme. A Kisfaludi által megkezdett tárgyilagos irányú költészet most méginkább az élettel, a társadalmi, kivált politikai kérdésekkel és a napi érdekekkel jővén összeköttetésbe, ennek természetes következése az lett, hogy klassikai-nemzeties költészetünk a gyakorlati, a népies és pedig a tisztán népies irány terére lépett át. Ennek ugyan egyrészről azon következménye lett, hogy költészetünk alaki szépségéből és korrektségéből vesztett valamit, mert nehányan költőink közül a forma elhanyagolásában keresték a népiességet. Másrészről azonban nyeremény volt az, hogy a nép nyelvének sajátosságai és ismeretlen szépségei napfényre hozattak és irodalmi értékre emeltettek. De a klassikai-nemzeties irányból nem egyszerre történt az ugrás a tisztán népiesre; előbb egy átmeneti kort élt át költészetünk minden ágában. Mindenik ágnak voltak mivelői tömegesen, de itt csak a főbbeket említjük. így az átmeneti lyrában Vörösmarty (Szigetvár, Fóti dal, Szózat, A vén cigány) és Bajza (Apothoesis, Sóhajtás) hazafiui lyrájukkal, Czuczor pedig már nagyobb mérvben a népies felé hajló dalaival voltak ez irány főbb képviselői. De érdemökben osztoztak : Garay János, Báró Eötvös József, Vackot Sándor s többen is. Ezek együtt, s általában az átmeneti lyrikusok a klassikai-nemzeties mellett, a népies elemnek is tért adtak lyrájukban. De az eposz a klassicizmusnak tartósb hatása alatt lévén, ez alól csak lassan és nehezen birt kibontakozni. A Kisfaludi-társaság 1830tól Átmeneti lyra Átmeneti eposz
