Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1875
1 40 felelt meg, hogy eszményi érzelmeit költött tárgyilagos alapon és képekben állította elő. Itt tűntek fel lyrai zsengéikkel Vörösmarty Mihály és Czuczor Gergely is, s bár már most is megmérkőztek sok tekintetben társaikkal, de lyrai nagyságuk, kivált Yörösmartyó csak később merült fel. Eposz Azonban a Kisfaludi Károly-körben költészetünk legmaradandóbb becsű neme, a klassikai-nemzeti eposz volt az, mely fénykorát, tetőpontját érte el. Arany as Rákosi Székely Sándor „A székelyek Erdélyben“ cimü vázlatos történeti bőskölteményével volt e téren a kezdő. Őt követték és utánozták Czuczor és Vörösmarty, kik ifjúi érzelmeiket előbb lyrai zsengéikben öntvén ki, 1822-ben, Székely olvasása után, ők is hazai tárgy után néztek s az eposz-költészet terére lépve, eldöntötték annak nagyszerű sorsát. így jelent meg előbb Czuczortól az „Augsburgi ütközet,“ majd követte ezt az „Aradi gyűlés“ és „Bolond.“ De tekintve az eposz kellékeit, kivált a hibátlan szerkezetet és a nyelv s verselési technika bevégzettségét, eposzi remekeink közé e három közül csak az „Aradi gyűlés“ sorozható. Végre az 1825-ik év világra hozta a magyar költő-király Vörösmarty e nembeni működésének nagyszerű eredményét, klassikai-nemzeti eposz-költészetünk netovábbját: „Zalán futása“ címmel. E hősköltemény nemcsak mint műremek ragadta bámulatra az összes miveit nemzetet, hanem mivel az ősidők és régi dicsőségünk rajzolásával akkori ébredező politikai életünkre lelkesitőleg hatott, mint históriai jelentőségű tény nagyban előmozdította a nemzeti szellem és öntudat felébredését. Ezután Vörösmavtytól még több kisebb-nagyobb eposzt olvasott a magyar közönség, de ezek, egy-kettőt (Cserhalom, Eger) kivéve, nem felelnek meg azon várakozásnak, melyre a nemzet egy „Zalán“ után jogosítva volt. Költészetünk e nemes irányának befejezőiül említhetők P. Horváth Endre, ki e téren az uj iskolában kezdeményező is volt és Debreczeni Márton. Dráma Mint az eposz, úgy drámaköltészetünk is a Kisfaludi-körben 1819/20'tél fogva lett nemzeti szellemű s irányú, s igy önálló műköltészetté. Itt a kezdetet s a remeklést maga a kör vezére Kisfaludi Károly tette. Már első komolyabb tárgyú drámáiban („A tatárok“ „Ilka“) kimutatja, honnan kell nemzeti drámáinkhoz a tárgyat venni, t. i. a nemzeti monda —, történet — sa magyar társaséletből ; feltünteti a nemzeti érzést, melyhez drámáinkban szólani kell. Későbbi tragoediá1
