Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1875
33 nyékét (Melius Péter:); erkölcsi versezeteket és a meseköltészetet (Pesti Gábor és Heltai Gáspár). A lyrai költészet tárgyát többnyire a vallás köréből vévén, leginkább a templomi hymnusokban virágzott. A világi dalköltészetben igen gyér kísérlet tétetett, s a mi kevés létrejött, azokból is a honi és erkölcsi állapotok feletti busongás tűnik ki. Leginkább B. Balassa Bálint az, ki itt említést érdemel, különösen azért, hogy a hosszas, terjengős és egyforma alakok helyett behozván a rövidebb sorú, különböző alakú s könnyebb menetű versszakokat, megkezdte a közeledést az újabb lyrai költészethez. A múlt századokban is divatos misteriumok, bibliai színművek mellett, most már másnemű részekre osztott rendszeres drámák is miveltettek, melyekhez tárgyat a politikai és vallási küzdelmek folyton honi és pedig sokszor érdekes események szolgáltattak. Ilyen volt pl. : „ Comaedia Balassi Menyhért árultatásáról“ (árulásáról). Voltak még erkölcsi és tanodái drámák is, melyek a tanárok által Írattak, s a tanulók által köz vizsgálatok vagy más ünnepélyek alkalmával előadattak. Mindezeknél magasabb fokra emelkedett költészetünk a XVII-ik században, úgy irányban, mint alak és szerkezetben, annyira, hogy valódi műköltészetté e században kezdett lenni, de ennek csakis utófelében, mert előbb a polgári s vallási villongások és a hittudományi munkálkodás elvonták a jobb erőket e térről ; a* hegedűsök, vándordalnokok pedig e században már nem léteztek. A század utófelében azonban külföldön képzett tudósaink s az idegen, magasabb klasszikus költészetet ismerő előkelő uraink lettek a költészet munkásai. így pl. az elbeszélő költészet terén egy gr. Zrínyi Miklós, Liszti László és Gyöngyösi István kezei között a régi historiás énekek helyét a mübecscsel biró elbeszélő költészet, a müeposz foglalta el. Ezek közül, tekintve a költőt, a szó valódi értelmében s nemcsak mint ügyes, jó verselőt, első helyen áll eposz-költészetével Zrínyi Miklós. Bár darabos nyelvű s kissé döcögő versü müeposza: BObsidio Sigetiana“ (Zriuiász), melyben szépapja, a szigeti hős tragoediájának történetét költőileg magasztositva adja elő, — nem emelte őt kora kedvencévé, de az utókor, hiányai dacára, tudta s tudja ma is élvezni s méltányolni magasztos költőiségét. Utána, s őt utánozva Liszti lépett fel „Clades Mohacsiana“ eposzával, de Zrínyitől, különösen a költői eszményítésben, messze elmaradt. 3 XVII. század
