Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1875
29 Eszmecsere a magyar irodalomtörténeti oktatás felett középtanodáinkban. Sokszor és sokan kimondták, legközelebb pedig a „Figyelő“ cimü irodalomtörténeti közlöny I. füzetében Dr. Erödi Béla fejtette ki alaposan az irodalmi oktatásban azon egyedül helyes elvet, hogy „az irodalom középtanodáinkban olvastatással taníttassák.“ Azaz? hogy a mely osztályban pl. a költői irodalom ismertetése van előírva, ott mindenekelőtt az egyes irodalmi korok fejlődése szerint a jelesebb költői müdarabok olvastatásával kell kezdeni, s az elméleti szabályokat az olvasott darabokból kell levonva feltüntetni. Tehát elébb gyakorlati tárgyalás, azután elméleti áttekintés. Ez oktatási módnak helyessége kétséget nem szenved, bizonyításra az nem szorul ; átlátja azt, mint egyedül célravezetőt, minden lelkiismeretes tanár. (Bár a kivitel útjában akadályok is állanak, hogy ne mondjak többet : sok, kivált felekezeti gimnáziumban azon mostoha állapota édes nemzeti irodalmunknak, melyben az, szemben a latin és göröggel, a csekély heti órák számát illetőleg részesül). Mert azáltal — a jelesnél jelesebb irodalmi termékek olvasása folytán — a tanulónak nemcsak irodalmi látköre, ízlése, ismerete, gondolkozási s kifejezési képessége bővül, és jellemegésze, egyénisége folytonos pallérozás alatt áll, hanem igy behatolván a müdarabok lényegébe, észrevétlenül, jobban s tartósabban fogja ismerni azoknak szabályait, mint a lélekölő „magolás“ által. Én részemről az irodalmi oktatás, illetőleg tanulás ezen módjához, t. i. az anyaggyűjtés és annak szépészeti s művelődési feldolgozásához azonnal hozzácsatolandónak tartanám az illető osztályban az illető irodalmi ág fejlődésének áttekintését, történetét is. És ez az, mit fontos eszmecsere tárgyává óhajtanék tenni. így pl. a mely osztályban a poétika lenne tárgyalandó, ott nemcsak olvastatnám fokozatosan költészetünk jelesebb termékeit s levonatnám azokból az elméletet, hanem azonnal alkalmaznám ezen irodalmi ág egyes műfajainak fejlődési történetét is. Nézetem szerint célszerűbbnek tartom akkor, midőn az irodalom egy ágával foglalkozik a tanuló, azt teljes egészében : gyakorlati s elméleti tárgyalását és fejlődési állapotait együtt s egyszerre ismeretei s figyelme körébe vonni, mintsem megismertetve vele azt egy oldalról, évek múlva pedig, visszatérve, más oldalról; midőn közben más irodalmi ágak vonattak ismét csak részleges feldolgozás alá*
