Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1875

10

müvészség. 3. Halk a jajnak szava sat. 4. Nyugtalanság szállt meg.

5. Das Recht der Ursprünglichen sat.

A pályázat számra, valamint minőségre nézve, eléggé sikerült. Kifogástalannak egyik pályamunkát sem nevezhetjük ugyan, de legalább mindegyik törekedett arra, hogy a fordítás két főkövetelményének megfeleljen , annak, hogy lehetőleg szöveghű s másfelől tiszta magyar darabot adjon. Mindegyik pályázó kerülte a homályos, vagy meg nem értett szövegnek a szöveghüség kedvéért hasonló homályossággal való fordítását.

Az öt pályamunka közül, a 2-ik és 5-ik számú azonban a kívánt műfordítás nevében jutalmazásra azon okból nem volt ajánlható, mert e két pályázó nem tudta magát beletalálni a zsidó költészet jellemző tulajdonságába, az úgynevezett gondolatrythmusba. Teljesen ki van vetkőztetve a zsidó poézis eredeti egyszerűségéből, magasztosságából, mikor a gondolatra gondolatot, érzelemre érzelmet váltó rythmus helyén, hol a cesurának, verslábnak, rímnek sat. helye niucs, 12 szótagos verseléssel találkozunk. Mennyivel inkább midőn a verslábak kívánt száma a parallelismust teljesen tönkre teszi. Például a 2-ik számúban.

„Legyen a nap sötét és onnan felülről,

Ne tekintsen le rá a mindenható sem;

S ne süssön reája világitó sugár.“ Jób. 3. 4.

Hasonlókép az 5-ik számúban:

„Vagy, mint az elrejtett idétlen szülöttek

Nincsenek, épen úgy bár csak én se lennék.“ Jób. 3.16.

Mindkét helyen alaposan el van rontva a gondolatrythmus. Sajnálattal mondjuk, hogy pályázóknak valóban dicséretes tudományos készültségét hibás érzékök e tévútra vezette, s helyest alkotni nem engedte.

A más három nem eset e hibába. Érdemre nézve mégis különbözők. A 4-ik számúnak nincs valami kiáltó hibája, de érdeme sem sok. Fordít, a nélkül, hogy a két első fejezet prózája az eredetinek ódon egyszerűségét, a harmadik fejezet kötött szövege a hullámveréshez vagy a kalászringáshoz hasonló változatosságát visszaadni, az olvasó lelkében ugyanazon-«rzést felkölteni birná, vagy akarná. Több helyen a szöveg félreértését, illetőleg túlzását találjuk. A mi a parallelismus visszaadását illeti, úgy látszik a 4-ik számú csak azért nem esett a 2-ik és 5-ik számú hibájába, mert észre sem vette, hogy a poézis mi fajtájával van dolga, hanem fordított úgy, mint a szöveg előtte állt, minden mesterkélés s biztos öntudat nélkül ; nem rontott sokat, de szembetűnő sikert sem tudott felmutatni sehol.