Találmányok leirása, 1896
Újítások vasútak vízállomásain.
a szelenttyűnek kettős kezelését teszi szükségessé a lefolyatás és megtöltés után s könynyen okozhatja a tartály kicsordulását vagy időveszteséget, ha a munkás hanyag. A fönnebb említett módosítás a V szelenttyüt fölöslegessé teszi, ami nemcsak a kicsordulás s a vízhiány veszélyeit hárítja el, hanem azzal a megbecsülhetetlen jóval is jár, hogy a В víztorony valódi vízgyűjtővé lesz, mely az A készüléket a mozdonyok táplálásánál a víznyomású Gl daruk segítségével támogatja. (Az I. ábrában a vízfolyást e daruk egyikéhez az x, y, z nyilak jelölik). Hogy az ellenkező irányban menő vonatok mozdonyainak vízellátása siettessék, jelenleg minden pályaudvarban legalább két В víztornyot kell fölállítani, míg a fönnebb ismertetett berendezés alkalmazásánál egy is elegendő, mely mint azt az I. ábra mutatja, az A készüléktől távol állítható föl s mindamellett jóval nagyobb mennyiséget folyat ki, mert egyidejülag a két A és В reservoir táplálja- A találmány azonban továbbá teljesen nélkülözhetővé teszi az annyira költséges s sok tért foglaló В víztornyokat, mert ugyanazon hatást még jobban s jelentékeny költségmegtakarítással egyszerű segédtartályok fölállításával is el lehet érni. A 2., 3. és 4. ábrák az ily elkülönítve fölállított segédtartályoknak három nemét mutatják, melyek a vonalon kívül szabad pontokon alkalmazhatók s a tőlük különváltan elhelyezett, víznyomású daruk kifolyatóit vannak hivatva szaporítani. Hogy ezen tartályok magukban kereszteződő vonatok vagy egymásután két vagy három vonat számára elegendők legyenek, mintegy 10—15 köbméternyi térfogatot kellene nekik adni. Ha egyetlenegy ily tartályt két elkülönített, víznyomású daru kifolyató mennyiségének szaporítására akarunk használni, akkor helyzetét a két daru közt úgy kell megválasztani, hogy a vízszolgáltató A készülék közrehatásának tekintetbevételével mindkét daru pontosan ugyanegy kifolyó mennyiséget adjon (5. ábra). Meglevő régi és csaknem eldugult vezetékeknél ezek fölcserélése elkerülhető s általuk a lokomotivok gyorsabb víztáplálása mégis azzal érhető el, hogy ezen E medenczék (5. ábra), egyikét fölállítjuk s csupán a D vezetékcsövet nyitjuk meg közte s a víznyomású Gj daruk közt, melyek kifolyása szaporítandó. Még jobb eredményt érünk el, ha minden oly viznyomású daru számára, melynek folyása fokozandó, külön E tartályt (6. ábra) állítunk föl; ezen esetben csak a rövid D vezetékcsöveket kell megújítani az E medenczék s a hozzájuk tartozó, Gj viznyomású daruk közt. Uj berendezéseknél a víztáplálás elérendő gyorsaságához képest, vagy mint az 5. ábrában, egyetlenegy ily tartályt állíthatunk föl két viznyomású daru számára, vagy mint a 6. ábrában, egy tartályt minden egyes daru számára. Az A készülék (5. és 6. ábra) és az ЕЕ tartályok (6. ábra vagy az A és Gj daruk (5. ábra) közti összekötővezetéket csekély belső átmérővel biró d csövek létesíthetik, hogy a tartályokat a legcsekélyebb időközben két egymást követő -vonat közt meglehessen tölteni. Minthogy a tartályok tartalékkészletet foglalnak maguk ban, nyilvánvaló, hogy ennek megfelelőleg az A készülék térfogata s így az előállítás költségei is kisebbednek. A másik fontosság, mint már mondva volt, abban rejlik, hogy új berendezéseknél minden víznyomású daru egy tartálylyal köthető össze vagy hogy egyetlenegy medencze szolgáltatja a vizet egynél több darunak és hogy az A készülékhez vezető vezeték úgy van kiszámítva, hogy a tartályok két egymásra következő vonat közti rövid időközben megtölthetők; e rövid idő alatt tehát a víz a tartályokba be nem fagyhat, mert egyfolytában mozgásban van. A befagyás egyébiránt könnyen azzal akadályozható meg, hogy a szerkocsiban a tolatószolgálatra alkalmazott víz egyrészét vagy a tartalékmozdonyban már előmelegített vizet szintén bevezetjük, vagy ha kell, a vizet egy vezetékben folyton keringésben tartjuk és a pályaudvaron különböző czélokra fölhasználjuk vagy pedig szivattyúval vagy egyéb módon az A készülékbe visszaszállítjuk. Az eddigi vízállomásokon ellenben ezen egyszerű kisegítőeszköz nem alkalmazható. Az új berendezésnél azonban, legrosszabb esetül a befagyást tételezve föl, ez a forgalmat nem gátolhatja meg, mert a légnyomás s az elzárás mozzanatában nyilvánuló vízlökés a jeget 55
