Találmányok leirása, 1896
Javítások a villamos lámpák szénszálainak gyártásában.
56 mindig összezúzná. Azonkívül a víz a tartály alsó részébe folyik be s innen ki, hol tehát a víz meg sem fagyhat, míg a felső részben sem emelttyű, sem csövek, sem egyéb készülékrészek nincsenek. Ezen új berendezés az említett előnyökön, különösen a befagyásnak való megakadályoztatásán kívül, még nagy egyszerűségével s könnyű alkalmazhatóságával válik ki még sokat járt vonalakon is, mivel a tartályok a vágányok közt a perronon, sőt magán a pályaudvarbeli épületeken is elhelyezhetők. Ha a gyűjtők közvetlenül a pályatest fölött helyeztetnek el, vagy ha azok a pályaudvar vágányai fölött keresztben felfüggesztett vezetékek által köttetnek össze, akkor a víznyomású daruk el is maradhatnak, mert ekkor a táplálásra szánt víz közvetlenül a gyűjtőkből vagy a függővezetékekből vehető, mi czélra alkalmas csapok szolgálnak, melyeket néhány másodpercz alatt lehet nyitni s zárni, míg a V szelenttyűk mozgatása bizonyos időbe telik, mit figyelembe kell venni, ha néhány másodpercz alatt végbemenő töltésről van szó. Javítások a villamos lámpák szénszálainak gyártásában. Föltaláló: Douglas-Willan J. Londonban. A szab. enged, kelte 1896. jan. 14. — 5215. Elektromos lámpák szenének és szénszálainak javítására a fénykisugárzó képesség növelése czéljából a bóronsavval való kezelés már ajánltatott ugyan, azonban ezen az úton a kívánt eredményt eddig el nem érték. Ennek az az oka, hogy a bóronsav nem volt kellőleg előkészítve. A bóronsavat mindenekelőtt égetni vagy nagy hőfoknak ki kell tenni. Ez czélszerűen födetlen grafittégelyben történhetik, melyet kemenczébe teszünk és tartalmával együtt fehér izzásig hevítjük. A bóronsav megömlik s a tégely ily állapotban 2—3 óráig marad a kemenczében. Azután a tégelyt kiemeljük s tartalmát egy lemezre öntjük ki, mely legczélszerűbben grafitból való. Kihűlés után az üvegszerű anyagot porrá törjük és szitáljuk, úgy hogy lehetőleg finom port kapunk. Ezt az égetett bóronsavat azután a szénhez vagy a szénszálak anyagához keverjük. Ha pl. a szénszálat vulkanizált rostból, vagy valamely más e czélra rendesen használt anyagból akarjuk készíteni, ebből megfelelően vastag és hosszú szalagokat állítunk elő. Ezeket legczélszerűbben üvegedényben annyi vízben főzzük, hogy a szalagok benne szabadon mozoghassanak. A vízbe fölös mennyiségű égetett és porított bóronsavat teszünk, azaz jóval többet, mint a mennyit a víz oldani képes. A főzést néhány órán át folytatjuk, mely idő elteltével a szalagok a rátapadó égetett bóronsav folytán fehéreknek látszanak. Teljes kiszáradásuk után a szalagokat pálczákra csavarjuk, vagy más módon megfelelő alakba hozzuk s azután valamely szokásos módon nagy hőfokban elszenesítjiik. Elszenesítés után a szénszálat a finoman porított bóronsavval jól behintjük és hogy a por jobban tapadjon, a szénszálat legjobb, ha benzinbe mártjuk. Az így bevont szénszálat üvegkörtébe helyezzük, miközben végeit fémszorítókba fogjuk, úgy, hogy a szénszálon villamos áramot vezethetünk keresztül. Azután a levegőt eltávolítjuk a körtéből és ha jó hijoltságot értünk el, a körtét benzolos palaczkkal kötjük össze, vagy pedig valamely más, általánosan ismert módon szénhydrogéngázt vagy gőzt bocsátunk a körtébe. Ezután a körtét újólag kiszivattyúzzuk néhány milliméter nyomásig s elektromos áramot bocsátunk a szénszálon keresztül, még pedig úgy, hogy gyönge árammal kezdjük s ezt lassanként erősbítjük annyira, mig a potencziális differenczia a fémszorítók között jóval nagyobb annál, mely a szénszál gyakorlati alkalmazásánál föl fog lépni. A szénszál ennélfogva intenzív fényt sugároz ki. A lehűtés alkalmával kitűnik, hogy a szénszál fémfényű. A lámpa készítésénél a további eljárás, valamint az ellenállás szabályozása olyan, mint eddig volt. Ha szénszálakat folyékony vagy félig folyékony anyagból, pl oldott czellulozából akarunk előállítani, akkor a finoman porított égetett bóronsavat elegyítjük a folyékony vagy félig folyékony anyaggal és ily módon annyit teszünk bele ebből a porból, a mennyit csak lehetséges, a nélkül, hogy a
