Találmányok leirása, 1896
Villamgyüjtők elektródjainak készítése. - Tartós elektródok előállítása.
Villamgyüjtők elektródjainak készítése. Föltaláló : Petschel V. s Opitz P. Berlinben. A szab. enged, kelte 1895. nov. 23. — 4554. Az eddig ismert elektrodlemezek, melyeknek működő fölülete ólomoxyd, rendesen tömör ólommagot kívánnak vázul. Ez utóbbi azonban eddig teljesen nem ismert khémiai behatások következtében elrongálódik, minek következtében emezek használati ideje általában rövid, különösen akkor, midőn a gyűjtők mechanikai rázkódásoknak vannak kitéve. Azonkívül ezen lemezek képezése is sok időbe telik áram alkalmazása mellett. Ezzel ellentétben jelen elektrodlemezeknél az ólomváz alkalmazása fölösleges, valamint villamárammal való előállításuk is igen rövid időt kiván. Jelen eljárás inkább tisztán khémiai úton hoz létre khémiai és mechanikai behatásoknak ellentálló elektrodlemezt, mely minden további kezelés nélkül alkalmazható a gyűjtőben és úgy tartósság, valamint üzembeli képesség és csekély súlyánál fogva minden eddig ösmert elektródot messze fölülmúl. Jelen eljárásnál az ólomoxidot czinksulfáttal pépszerű anyaggá keverjük, mely száradás után megkeményedik. Ezalatt a czinksulfát az ólomoxiddal, mely nagy mennyiségben van jelen, khémiai átalakuláson megy át, úgy, hogy vízben oldhatlan vegyületek : ólomsulfát és czinkoxidhydrát, jönnek létre, mely utóbbi az ólomoxiddal könnyen egyesül ólomczinkoxiddá. A czinkhydroxid tudvalevőleg kásás, kocsonyanemű állományú, minek következtében képlékeny, alakítható tömeg áll elő. melyben a czinkhydroxid a kötőanyag szerepét játsza. Az alakított elektrodlemezek megszárítása után, mikor a czinkhydroxidból, illetőleg az ólomoxidból a kötött víz egy része elszállt, a lemezek kemények és mechanikai behatásokkal szemben aránylag elég ellentállók. Ha ezen lemezeket valamely hígított savba, (czélszerű salétromsavba, illetőleg kénsavba) helyezzük, a czinkoxid kioldódik, úgy, hogy a czinksulfat hatása következtében megkeményedett tömeg azonkívül likacsossá is lesz. Ily módon nyerhetünk úgy pozitív, mint negativ elektrodlemezt. Az alább leírandó példában a találmány tárgyát képező eljárás közelebbről meg van világítva. Elektródok előállítása czéljából körülbelül 5 súlyrész miniomot 1 súlyrész ólomázaggal, illetőleg 5 súlyrész ólomázagot 1 súlyrész miniommal (az első keverék pozitív, a második pedig negativ elektródnál jön alkalmazásba) czinksulfát és sóskasó oldatában vastag péppé keverünk. 40 rész czinksulfátnak 100 rész vízben való oldása által nyert czinksulfátoldatból elég IO—30 súlyrészt adni 100 súlyrész ólomoxidhoz, mely oldatba még 2 súlyrész sóskasót dobunk. A pép rostélyon, kereten vagy pedig 40 — ioo° C-ra hevített agyag- vagy vaslemezen megfelelő vastagságú lepénnyé alakítható. Ezen lemezek azután zárt tartóban hosszabbideig körülbelül 440 C. melegnél száríttatnak és meleg állapotban rögtön hígított savba (czélszerűen hígított salétromsavba vagy kénsavba vagy e kettő keverékébe) helyeztetnek, hol körülbelül 5—40 perczig maradnak és azután megszáríttatnak. E kezelésnél úgy a czinksulfát, mint a sóskasó kiválik a tömegből, mely lyukasos és kemény lesz, úgy, hogy ledobásra sem törhetik el, és lényegében ólomsuperoxidot, valamint szivacsos állományú ólmot oly állapotban tartalmaz, melynek képződésének ideje rendkívül rövid. A fönt megadott keverési arányok csak például szolgálnak. A sóskasó, mely a lemez lyukacsosságát emelni van hivatva, csak czélszerűségi szempontból alkalmaztatik, ezért el is hagyható. 27 Tartós elektródok előállítása. Föltaláló : Danziger B. Mannheimban. A szab. enged, kelte 1895. nov. 23. — 4541. A másedrendű telepeken eszközölt számos ismeretessé vált újítás vagy az aktiv anyag rácsára, vagy tartója különleges alakítására, vagy az aktiv anyag összetételére vagy a kész elektródák elhelyezésére vonatkozik, de senki sem törekedett arra, hogy az elektromos áram be-, illetve elvezetésére szolgáló rácsokat vagy tartókat az elektrolit káros hatása ellen megóvja és a tartóknak és rácsoknak eredeti állapotukban való konzerválása által
