Találmányok leirása, 1896
Gázfejlesztés fából.
28 az elektródák élettartamát a lehetőségig fokozza. A szóban forgó találmány tárgya már most az, hogy az elektrolitban oldott káliumszulfát alkalmazásával az aktiv anyag föntebbemlített tartóját, mely bármely rendszerű akkumulátornál az elektromosság be- és elvezetésére szolgál, az elektrolit maróhatása ellen finom kénsavas kálium, vagy savanyú kénsavas kálium kristályok képezte réteggel védjük, és igy az akkumulátor tartósságát lényegesen növeljük. A következő leírásból látni lehet, hogy érjük ezt a czélt el. Az elektromos áram be-, illetve elvezetésére a különböző keresztmetszetű szekrény vagy keretrács szolgál, melynek fölülete vagy síma, vagy érdes és a mely az aktiv anyag felvételére szolgál. Mielőtt az áramgyüjtő elektródákat az aktiv anyaggal bevonnók, azokat az elektrolit romboló hatása ellen védenünk kell, nehogy elroncsolódásuk következtében az akkumulátor élettartama nagyon megrövidüljön. Hogy az elektromosság hozzá-, illetve elvezetők eme védelmét elérhessük, a tartóknak a normális, illetve savanyú^kénsavas kálium kristályaival való bevonása bizonyult legczélszerűbbnek, minthogy eme sók, nehezebben oldhatók lévén, korántsem oldódpak oly gyorsan mint pl. a natriumsók. A pozitív ésnegativ sarkítású elektrodatartókat is ismert módon váltakozva kádakban helyezzük el, és egymással fémes kapcsolatba hozzuk. E kádakba káliumszulfáttal kevert kénsavat öntünk és annyi elektromosságot vezetünk át, hogy a folyadék fölmelegedjék, minek következtében egyrészt a kénsavas kálium nagyobb oldódását, másrészt pedig savanyú kénsavas káliummá való átalakulását érjük el, mely a folyadékban végbe menő elektrolitikus munka hatása alatt rombikus piramisok alakjában csapódik ki a hozzá-, illetve elvezető tartókon. E kristályok annál nagyobb mértékben tapadnak a tartókhoz, minél nagyobb mértékben lazulnak föl ezek az átmenő áram elektrolitikus hatása alatt, úgy, hogy a kristályok a tartókkal úgyszólván összenőnek. Ha a kristályréteg a kellő vastagságot és tömörséget elérte, a rácsok vagy tartók az aktiv anyaggal való bevonásra elő vannak készítve. A kész elektródák a formálás közben hasonnemű fürdőben vannak, a formáló áram pedig annyira intenzív, hogy hőt fejleszt, és így lehető sok káliumszulfátot tesz oldhatóvá. A galvánikus munka azt idézi elő, hogy a tömeg minden egyes részecskéjét kristályréteg burkolja. E káliumszulfát kristályokkal átjárt tömeg a telep belső ellenállását jóval kisebbé teszi, és az aktiv anyag és a vezető között benső kontaktust létesít, a kristályok keménysége pedig az aktiv anyag letöredzését gátolja meg. Gázfejlesztés fából. Föltaláló : Riché H. Lisorsban (Francziaország). A szab. enged, kelte 1895. nov. 23. — 4568. A találmány tárgya eljárás és készülék : a tüzelőfa összes, nem ásványos alkatrészeinek éghető gázokra való átalakítására. Az ekkép fejlesztett gázok bármely tetszőleges gázmotorban kihasználhatók, úgy hogy az alább leirt gázfejlesztővel minden körülmény között még oly helyen is bírunk gazdaságosan motorikus erőt előállítani, a hol közlekedési eszközeink nincsenek és a hol ásványos égető szereket nehezen szerezhetünk be és a hol ezenfelül víz nélkül is szűkölködünk. A fából e készülékkel előállított összes gázok és gőzök, mivel előzetes száraz destillatióból származó és a készüléknek alsó részét elfoglaló igen vastag szénrétegen mennek keresztül, nem sűríthető, éghető gázokká alakulnak át, melyek sem savakat, sem olajakat vagy kátrányt nem tartalmaznak, minek következtében nem is kell őket tisztítani. A gázmennyiség annál nagyobb, minél zöldebb vagy frisebb a felhasznált fa, minek magyarázata abban rejlik, hogy a közönséges destillatiónál kivált összes szénhydrogén a jelen eljárás szerint molekuláris alakját elveszti, illetőleg legegyszerűbb és legállandóbb szénhydrogén-anyaggá redukálódik, amiből következik,, hogy a szilárd szénnyereség fokozódik és hogy gázosítása czéljából a gázfejlesztőbe vizet vagy inkább közönséges vagy túlhevített vízgőzt kell bebocsátanunk. Az igen lassú destilla-
