Találmányok leirása, 1894

Javítás villamos izzólámpákon. - Takarmány tvágó zúzógép.

56

Javítás villamos izzólámpákon.

Föltaláló: Swinburne T. Teddingtonban A szab. kelt 1894 jan. 6. XXVIII. 47. Sch A villamos izzólámpák üvegébe eddigelé vezetékül csak platinadrótot lehetett forrasztani. Minthogy ez drága, egyre olcsóbb drótot igyekeztek használni e czélra, de minden ipari eredmény nélkül. A föltaláló kitalálta, hogy az olcsó drót, minő a vasdrót, igen könnyen forrasztható az üvegbe, ha ónnal, ólommal vagy forrasszal vonja be. A míg az üveg a platinadróthoz oda sül s pedig mert a fém nem oxidálódik, a találmány szerint az ónnal vagy ilyessel bevont fémdrót beforrasztásakor az ón oxiddá változik s az üveg az ón képezte oxidokat föloldani látszik, úgy hogy, a mi nem volt elérhető, a vasdróton illetőleg oxid bevonatán megtapad s ezt fojtottan beforrasztja. A találmány tehát abban

áll, hogy oly fémdrót használtassák az üvegbe való beforrasztáshoz, a mely egy más fémmel be van vonva, a melynek beforrasztásakor keletkező oxidok alkalmasak arra, hogy a béldrót s az üveg közti kötődést létesítsék.

Ezzel tehát a platina vagy a platinával bevont vas nélkülözhető lesz. Míg például! az I. ábra oly izzólámpát láttat, a melynek a drótja b ónnal van bevonva, a mely beforrasztáskor (2a. ábra) oxidálódik, a 3. ábrában vas a1 vezetékek vannak használatban. E részek sokkal vastagabbak, hogy sem olcsón készülhetnének platinából, míg most olcsófémből pl. vasból állíthatók elő s ón vagy ilyes bevonattal könnyen beforraszthatók. E vezetékek egyik végén <z2 csiptetők alkalmazandók a szénfonalak becsiptetésére s másik végük a lámpák fölfüggesztésére аъ füles. Oly vezetékek is alkalmazhatók, a melyeknek csak beillesztett a4- középrészük (4. ábra) van ónnal bevonva.

Takarmány tvágó zúzógép.

Föltaláló: Michael R. Rathenowban., A szab. kelt 1894 jnn. 3. XXVIII. 44.br.

E gépnek kettős a rendeltetése; egyik az, hogy a takarmányt főtten meg lehessen zúzni, a másik, hogy nyers állapotban meg lehessen vágni. Az I. ábra a gép keresztmetszete, a 2. ábra hosszanti metszete, a 3. ábra a kések állása metsző részük felől, a 4. ábra pedig zúzó részük felől. Az a tengelyen tekei ősalakban vannak elhelyezz-e a b kések, a melyeket c forgattyú forgat. E kések forgásuk közben d d1 késrostélyon csapódnak át. A forgó kések hegye szélesebb, mint tengelytövi részük, hogy lehetőleg erős nyomást fejtsenek ki. A b kések, amint a 3. s 4. ábrák mutatják egyik oldalukon élesek, másik oldaluk pedig kerek hátú. Az 1. ábrában a b kések jobb oldala éles, bal oldaluk kerek; e késekhez vannak szabva rostélyszerű helytálló kések, melyek bal oldala kerek hátú;