Találmányok leirása, 1894
Gép s eljárás botok s más fa hajlítására.
378 leteiben is, a súrlódás csökken s a vezetőgörgők fönakadása elkerültetik. A hátsó m m vezetőgörgők, melyek nyomköze szintén néhány centiméterrel kisebb a sínekénél, m1 mx tengelyüknél fogva a hátsó kocsitengelyek furatába ereszkednek, melyek e helyen megfelelőleg meg vannak vasalva és vaskosítva. A tengelycsapok vízszintes irányban előre hajolnak kissé, úgy hogy a járókerekek ez irány felé összeállók s a kocsinak csellegő járómozgást adnak, midőn az alváz jobb- és baloldali vezetőgörgői fölváltva gördülnek a hosszanti gerendákon. A járóse-7. ábra. bességet lábbal taposott fékkészülék szabályozza, mely a hátsó kerékpár közelében az о állványkereten függő V féktuskóból és a hátrább szintén az állványba forgólag ágyazott и fékhengerből áll s melyeket a w láncz úgy köt össze, hogy midőn az и fékhenger hátrafelé fordul, mit az u1 fékemelttyű leszorítása eszközöl, a láncz föltekeredik s a v féktuskot a kerekek felé huzza. A hosszanti talpfák, melyek a pályát megalkotják, csak illesztékeiknél nyugszanak kereszttalpfákon (7. ábra), a melyre a szokott módon erősíttetnek meg. Gép s eljárás botok s más fa hajlítására. Föltaláló : Rosenthal A. Budapesten. A szab. kelt 1894. szept. 13. XXVIII. 2945. R. E géppel sétabotok végének s mindenféle fából készülő tárgynak tetszés szerinti alakot adhatni. A hajlítógépet az 1. ábra alaprajzban, a 2. ábra nézetben s metszetben, a 3 — 5. ábrák részletnézetekben láttatják. A gép belsejében ágyazott a tengelyre a hajlítócsigák egy sorozata van egymás mellé erősítve, (3—5. ábrák). A szerint, a hogy a fák vége kerekre v. derékszögre hajlítandó, ezen b1 b- hajlítócsigák körülete szintén kerek- vagy derékszög-alakú s a hajlítandó 5 bot vastagságához képest félköralakú horonnyal vannak ellátva; maguk a csigák, mint különösen a 4. ábra mutatja, két egymáshoz közelíthető félből állanak, melyek mindegyike c kampóban végződik; e kampók, miután a bot közéjök tétetett, ezt összetolásuk után megfekszik. Az a tengelyre annyi egymáshoz illő csigafél van egymás mellé sorakoztatva, a hány bot egyszerre hajlítandó. Munka előtt a tengely úgy van állítva, hogy a c kampók fölfelé álljanak, mire a botvéget az ellennyomású d csigák a b1 b2 csigafelek kampói s hornyai alkotta nyílásba szorítják ; a botvég a d csigák alatt e csusztatóhoz megy, melyen annyi a nyílás (1. ábra), a hány bot egyidejűleg hajlítandó. A csusztatót az a tengellyel l láncz köti össze, a mely azt oly sebességgel után csúsztatja, a mennyivel a bothosszat a hajlító-művelet megrövidíti. Az a tengelyt rendes fogaskerékmű lassú forgásnak indítja, a mi a berakott hajlítandó 5 botfát arra kényszeríti, hogy a b1 Nohajlítócsigák körületi mozgását kövesse s ezek körkerek illetőleg derékszögű alakját magára öltse. A fák hátrálását vagy kiszökését az e csúsztató, a fölemelkedést pedig a d nyornócsiga gátolja meg. Ez utóbbinak, mely fölülről aláfelé s hátulról 5. ábra.
