Találmányok leirása, 1894
Varrat nélküli forgaték-testek gyártása elektrolytikai s mechanikai párosított eljárás szerint.
369 nyok szilárdságát sikeresen úgy fokozták, hogy anyagukat tetemesen vaskosították, a mi azonban úgy a térfogatot, mint a súlyt jelentékeny mértékben nagyobbította. Szilárdság, térfogat és súly azonban oly nagy befolyással vannak éppen a fentemlített tárgyak technikai alkalmazhatóságára, hogy nagy haszon háromlanék abból, ha mindehárom tulajdonságot a legkedvezőbb viszonyokban sikerülne egymással egyesíteni, vagyis a szilárdságot fokozni a térfogat és súly kisebbítése mellett. Jó volna továbbá oly anyaggal is rendelkezni, mely nem csak a szilárdság tekintetében minden követelménynek megfelel, de ezen tulajdonság mellett még a khémiai behatásnak, nevezetesen az oxidálásnak is ellenáll. Ezt a vas alkalmazásánál nem lehet elérni. Ily esetekben például a réz sokkal jobban beválnék, ha a technikai czélokra használt vaséhoz hasonló, vagy nálánál nagyobb szilárdságot lehetne neki adni. Ezt a czélt a találmánybeli újítással elérhetjük. Szolgáljon például egy varrat nélküli hengeralakú forgaték-test gyártása. Egy galvánfürdő negativ sarkát képező tömör hengeren az Elmore-féle eljárással mintegy félmillimáter vastagságú fémburkolatot képezünk. Ennek megtörténtével a hengert mintegy két milliméternyi vastagságban megfelelő átmérőjű aczél dróttal sűrű és szabályos csigamenetekben körülfonjuk. Ily új burkolatra leginkább alkalmas a könnyedén ónozott, czinkelt, nikolozott vagy rézzel bevont aczéldrót. Az ekkép burkolt hengert azután, a mennyire azt a drót tekercsek közt lévő hézagok megengedik, lémmel öntjük ki, úgy hogy sima legyen a fölülete, melyre azután az Elmore-féle eljással új fémcsapadékot választatunk ki, mintegy félmillimeternyi vastagságságban. Ekkor a hengert levesszük beléről; ilyen módon gyártott hengert mutat az i. ábra. Ez eljárás egy módosítása abban áll, hogy a fémcsapadék által képződött hengert nem kerek, hanem négyszögletű dróttal csavarjuk körül, minek következtén nagyrészt fölösleges a tekercsek közti hézagokat fémmel kitölteni. Ily módon készített hengert a 2. ábra mutat. A leirt módon gyártott csőnek mintegy 3 milliméternyi vastagságához és csekély súlyához viszonyítva oly kiváló a szilárdsága, a minőt tömör fémből készült hasonló hengerrel elérni nem lehet. Az elektrolytikai utón képződött két fémréteg közt fekvő dróttekercs az elektrolytikailag lecsapott fém természetes szilárdságával együtt még magas nyomásnak is sikerrel ellenáll. A szilárdság fokozása czéljaiból a hengert drótból vagy más hasonló anyagból álló újabb tekerccsel is körül fonhatjuk és a fém-leválasztást ismételhetjük, miután a drótmenetek közti hézagokat öntött fémmel kitöltöttük. A fémlecsapodás és a leirt átgombolyítással való eljárást egyáltalában többször lehet ismételni, úgy hogy a henger tetszésszerinti és megfelelő vastagságban és ellenállhatóssággal állítható elő. Ezen eljárás mindennemű forgaték-testek előállítására terjeszthető ki, a mikor tömör test készítéséről van szó. Azon esetben, ha a forgaték test nem hengeralakú és a tekercsmenetekben való átgombolyítás a kivitelben nehézségeket okozna, ez olykép módosítható, hogy a drótot nem tekercsmenetekben, hanem fonatszerűen fektetjük a test körré, a mint azt a 4. ábra mutatja. Az eljárás ilyen forgaték-testek gyártásában hasonló az iméntihez. A fonat hézagait itt is kitöltjük fémmel és azután elektrolytikai csapadékkal vesszük körül. A fönebbi czélokra aczéldrót helyett bronczdrótot, vagy más egyéb, nagy szilárdságú anyagot is lehet használni. Az eljárás egy további módosítása vonatkozik vékony aczélszalagokra, vagy hason-24
