Találmányok leirása, 1894
Villamos lámpák égésidejének számlálója.
370 loan alkalmazható fémlemezekre, melyeket az elektrolytikai úton előállott forgaték-testre csavarunk; ekkép is hasonló szilárdsági fokot érhetünk el. Ez ilykép előállított kész forgaték-testnél két-két elektrolytikailag képződött fémréteg között fekszik a szalagburkolat, a mint azt a 3. ábra mutatja. A leirt eljárás szerint tetszésszerinti nagyságú és alakú forgaték-testeket lehet előállítani. Ilyen, hengeralakban készített testek nevezetesen ott alkalmazhatók, a hol magas nyomás alatt lévő gázok tartatnak ; használhatók továbbá gőzvezetékeknek, forraló-csöveknek kazánoknál és sok más czélra. Igen alkalmasak az ily módon előállított testek ott,- hol hőmérsékleti különbségeknek vannak alávetve. A csigatekercs vagy a drót a meglehetős vékony fémrétegekkel egyetemben lehetővé teszik azt, hogy a test egyszerre beálló hőmérsékleti változásokhoz gyorsan alkalmazkodjék, a mint ez például a gőzvezetékekben előfordul. Az ily módon előállított hengeralakú forgatéktestek kiterjedt alkalmazást nyerhetnének lővőfegyverek gyártásánál is. A fegyvercsőnek tudvalenőleg tetemes szilárdsággal kell bírnia, hogy czéljának minél tartósabban megfeleljen. A csövet e czélnak megfelelőleg a találmányhoz képest következőkép állítjuk elő: Vékony aczél- vagy bronzcsövet az Elmore-féle eljárással elektrolytikai csapadéknak vékony fémrétegével vonjuk be. Ezen fémrétegre a drót- vagy szalag-tekercset fektetjük, és miután hézagait fémmel kiöntöttük, a hengert újból elektrolytikailag bevonjuk. Az átgombolyítást és az elektrolytikai fémleválasztást mindannyiszor ismételjük, míg a cső el nem érte a szükséges vastagságot is szilárdságot. Az eljárásnak még egy negyedik módosítása említendő föl. Csövek tudvalevőleg hosszanti irányban is érdekeltethetők. Ily esetekben a csiga- vagy szalagtekercsnek csekély lenne az ellenálló hatósága. Ennek fokozására a csiga- vagy szalagtekercsekre drótokat fektetünk, még pedig a cső tengelyével egyközű irányban. Ilyen elrendezést az 5. ábra mutat. Minden burkoló-réteget, miután hézagai fémmel önttettek ki, elektrolytikai utón ismét fémmel vonjuk be. Villamos lámpák égésidejének számlálója. Föltaláló: Vende R. Driezenben. A szab. bejelentésének kelte 1894. okt. 13. — 1535. A rajz a villamos lámpák égésidejét számláló készüléket egy világító teleppel kapcsolatban mutatja. A villamos számoló lényegében A óraszerkezetből áll. melyet, miután az illető lámpa a zárókörbe be van kapcsolva, egy illentő révén a lámpával kapcsolatos zárókilincs hoz működésbe. Ezen czél elérésére а В illentő-csavar tengelyére C excenter van erősítve, melyen lekszik az A óramű hátsó D fémfemezébe ágyait E zárókilincsnek qosszabb vége. A zárókilincsnek az óramű belsejében levő rövidebb F végét szintén a hátsó D lemezre erősített G rúgó fölfelé húzza, miáltal a hosszabb E kart mindig az excenterre nyomja. A zárókilincs E vége az óramű H hajtókerekébe fogódzik. Ha most а В forgatásával áramzárodást létesítünk, evvel együtt forog a C excenter, mi által G rúgó segítségével elbocsátja a hajtókereket, mely ez által forogni kezd. Az óra számlapját jó úgy beosztani, hogy a kismutató egy fordulására 1000 órát, a nagy mutató pedig 100 órát jelöljön.
