Találmányok leirása, 1894

Sínkerekek teherkocsik számára.

Ezen A asztalra elől és hátul egy-egy farkasfogalakú d vezetéksín van alkalmazva a c késszánkó vezetékeképpen. A hátsó d vezetéksín jobb felé hosszabb, mint az elül való sín; szintúgy az A asztal is hosszabb ugyanott és e vastagodásával a c szánkó jobb oldali f nyujtványának szolgál vezetékül. Ezen f nyujtvány végére szárnyas srófokkal a befelé nyúló félszántús-élű g kés van erősítve ; az / nyujtvány belső részére pedig, tehát a g kés és a c szán közt az egymás fölött fekvő h és e vesszőhüvelyek. Utóbbi nem egyéb, mint az A asztallemez vastagodó folytatása, előbbi pedig olyképp van e fölé rögzítve, hogy kettőjük között i rés marad, mely elégséges arra, hogy benne a g kés pontosan elférjen. A h és e hüvelyeken a kés síkjára ferde szög alatt, különböző átmérőjű, de hengeralakú j fúrólyukak vannak alkalmazva, melyek a metszendő szőllővesszők befogadására szolgálnak (mint ez az a 4. ábrában pontozva van feltüntetve.) A k emelttyű, melynek c forgó pontja közletlenül az a talplemez fölött fekszik, az A asztallemez / kimetszésében vezetődik és a í késszánkó n fülével m villa csukló alakban összekapcsolva. A k emelttyűnek a nyíl irányában való forgatásával (1. ábra) a c szánkó balfelé húzódik, vele együtt a g kés az

i. ábra.

2. ábra.

3. ábra. 4. ábra.

résen át szintén, aminek következtében a

metszés az i résre keresztben álló szőllővesszőkön megtörténik.

Sínkerekek teherkocsik számára.

Föltaláló: Schultes T. Münchenben. A szab. kelt 1893 decz. 20. XXVII. 4511. B.

E sínkerekeknek az a rendeltetése, hogy nagyobb terhek csekély vontató erővel legyenek odábbíthatók sínrakás nélkül. A vasúti síneket itt a sínkerekek helyettesítik, a

melyeket a kocsi súlya forgat. Az 1. ábra az ily sínkerekeket teherkocsira alkalmazva mutatja, a 2. ábra keresztmetszete az elülső keréktengelynek. Az a kerék U alakú fémből való abroncs, melynek válús része befelé áll. A válús rész fenéklapja sínszerüleg van vas-5