Találmányok leirása, 1893
Víznyomású lökéshárító.
26 egyre kifelé szorított f'1 prizmán fészkel. Ennél fogva az f surlókerék a szállítókas vezetékén levő g sínnek nyomói s forgásnak indűl, mi közben az f kerék fs forgattyúcsapja a d csusztatóval kapcsolatos d2 kar d1 forgattyúhasadékában jár s ezzel a csusztatót ide-oda mozgatja. A d csusztatóban van a dz forgócsap a h inga számára, melynek alul oldalt irányuló Id karjára a h2 igazítható sűlyzó van alkalmazva s mely inga a másik oldalon fölül Id kampóban végződik. E kampó a d csusztatón di ütközősrófra talál, a mely a csúsztató mozgása alatt megakadályozza, hogy az inga az f surlókerék felé váltson. A kampó orra tehát mindig egyenes vonalban jobbra mozog. Mikor aztán a d csúsztató az f keréktől távozó irányban visszatér, a h inga tömegének tehetetlenségénél fogva a nyíl irányában vált, ügy hogy a Id kampó orra lassankint lekonyul s kezdeti állásába visszatértében lapos kanyarulatot jár be. Mennél nagyobb a d csúsztató sebessége, annál jobban vált a h inga s annál inkább görbül el alá-felé az a pálya, a melynek hosszában a h3 kampó orra vesztegállásába visszatér. Midőn e pálya kanyarulata bizonyos határt elért, a h ■■ kampó orra az alul elhelyezett j tolókerék-szelemény fogaiba akad, mely tolókerék a b pofán levő Id ütközőn nyugszik, s melynek j3 csapja a terhelt fogodzókészülék támasza. A fogódzókészülék másik részarányos része számára a j3 támasz a j szelemény jL tengelyére ékelt _/2 korongra van alkalmazva. E korong lánczoskerék szabású lehet,' mint az ábrában, hogy végetlen lánczot lehessen rávetni, a mellyel a fogódzókészülék fogódzását kézzel idézhetni elő. A h2 igazítható súlyzóval a készülékeket többé-kevésbbé érzékennyé tehetni; t. i. mennél tovább toljuk a súlyzót a Id karon kifelé, annál sebesebbé kell lennie a d csusztatónak, hogy ingaváltást keltsen. Ha a leírt szerkezet valamely hajtómű terhelt fékkészülékének fogództatására vétetik használatba, akkor az ide-odajáró rész mozgását egy körbeforgó tengely veszi át s a j szelemény ja csapja támasztja meg a terhelt fékemelttvűt. Víznyomású lökéshárító. Föltaláló: Hoppe К. Berlinben. A szab. kelt 1892 nov. 15. XXVI. 3481. A. A vasutak személyvonat-vágányainak végére állított lökéshárítók két rendszerbe tartoznak. A Langley-féle rendszernél az ellenállást fokozzák illetve a dugattyú behatolásánál a vízmozgást megnehezítik a dugattyúban levő átömlőnyilások s a dugattyú utján a köpüfalán megerősített ékalakú sínek, míg a Webb-féle rendszernél a tömör dugattyú, s a kettősfalú köpü, melynek belső fala rostaszerűen lyuggatott. A találmánybeli lökéshárító ezektől külömbözik s új elven alapszik. Itt az egyik oldalukban nyilt, valamely folyadékkal megtöltött A A köpükbe bejárnak a szorosan záródó В В dugattyúk. A köpü hátsó részében levő kifelé nyíló V visszacsapó szelenttyű az F szélkazánnal kapcsolatos, a mellyel azonkívül ama szelenttyűvel ellentett irányban (a köpü belsejébe) nyíló másik V1 szelenttyű is össze van kötve (3. ábra s 4. ábrában nagyobb méretben) vegy pedig csak egy egyszerű átömlőcsatorna (2. ábra), melynek kicsi a keresztmetszete, de mely elég arra, hogy
