Találmányok leirása, 1892
Szélnyomású fékek szélvezetékeinek zárószelentyűje csőtörések alkalmával.
63 organos savak sóin kívül a phenolok s naphtolok sói is igen alkalmasak arra, hogy a krezolokat vizenyős oldattá változtassák. Például 32 kilo krezolból, 8 kilo maró-szódából s 32 kilo vízből oly oldat áll elő, mely 11 kilo szabad krezolt foglal magában s krezolkikülönülés nélkül tetszőlegesen hígítható. Megfelelő oldat áll elő, ha a natriumhydroxydot IO kilo égetett mésszel helyettesítjük. Ez oldat 12—13 kilo szabad kreosolt s 19—20 kilo krezolt, mint könnyen oldékony krezolcalciumot tartalmaz. Ez szintén tetszés szerint hígítható kiválasztás nélkül, úgy hogy nem orvosi használatra való fertőtlenítő szerűi válik be. Szélnyomású fékek szélvezetékeinek zárószelentyűje csőtörések alkalmával. Föltatáló : Chabert L. Parisban. A szab. kelt 1892 febr. 6. XXVI. 169. B. Midőn a sajtolt levegő fővezetékének kapcsolótömlője a vasútivonat menete közben elpattan, a vezeték szomszédos részeiben a nyomás rendkívül sebesen megcsökken, a mi megakadályozza, hogy a fékek a különböző kocsikon egyenletesen működjenek, úgyszintén, hogy a kocsik egyidejűleg megálljának. Lehetnek körülmények, hogy ez nagyobb szerencsétlenségnek válik okozójává. Másrészt tudvalevő, hogy ily nyomásegyenetlenségek a Wagner-rendszerű fékeknél a rendesen működő vezetékben nem fordulnak elő, ha ez a fékszorítás okából űríttetik ki, mert e kiürülés á gépész működtette ontócsap elszűkített nyílásán át történik. És ez a szűk nyílásán át történő kiürülés s a vele járó kedvező hatás vezette a föltalálót találmánya megszerkesztésére. E végből minden kocsi fővezetékébe egy szelentyűt alkalmaz, mely magától abban a pillanatban működik, mihelyt egy tömlő szétpattan s a kiárasztónyílás kisebbítését okozza, mikor is a vezeték ép oly lassan űrül ki, mint midőn az ontócsap nyitására a fékszorítás rendesen történik s a különböző kocsik összes fékei egyenlő erővel működnek. A szelentyű azonban úgy van alkalmazva, hogy a gépésztől a vezetékben előidézett nyomás, bár minő is legyen ereje, nem működhet. Az ábrák eme zárószelentyűt különböző szerkezeti alakban mutatják be. Egyik szerkezetét az I. ábra függőleges középmetszetben, a 2. ábra vízszintes metszetben szemlélteti. Az öntöttvas A tok В В toldásokkal van ellátva, melyek a fővezeték irányába esnek. A fölsőrész körülfogja a P dugattyút a fölhajlított a bőrrel, a mely a szelentyűtokba rótt b karikába jár. E dugattyú C rúdjának alsó részébe van helyezve a mintegy 5 mmnyi átmérőjű о lyukkal átfúrt, négyszögű D szelentyű, fönnt ellenben a C rúd hegyében E korong van, mely közt s a b helytálló karika közt van az F tekercsrúgó, mely a
