Találmányok leirása, 1892
Szélnyomású fékek szélvezetékeinek zárószelentyűje csőtörések alkalmával.
64 nevezett karikán nyugszik. A D szelentyűnek vezetékűi szolgáló tokfenékbe c kis lyuk van fúrva. Ha vesztegállásban a vezeték nem áll nyomás alatt, akkor az F rúgó a P dugattyút s a D szelentyűt megemelve tartja, úgy hogy a fővezeték teljesen szabadon marad. Mikor pedig a vezeték nyomás alatt áll, semmi sem változik a D szelentyű helyzetében, csak a c nyíláson nyomúl be a tokba sajtolt levegő, a mely a fölhajtott a bőr körűi fölszállva a dugattyú fölött az 5 beltérbe tódul. Egy vezetéktömlő már most bekövetkező megpukkadása hirtelen helyi nyomáscsökkenést okoz. E pillanatban a P dugattyú elveszíti mérenglő (egyensúly) állását, mivelhogy az 0' beltérben meggyűlt sajtolt levegő kitágul, az F rúgó feszültségét leküzdi s a P dugattyút lesülyeszti. Ettől alásülyed a D szelentyű is az I. ábrában vonalakkal jelzett állásba s a vezetéket úgy zárja el, hogy csak a kis о árasztónyilás maradt nyitva, a mely az egész vezetékben a nyomáscsökkenést csak lassan engedi előhaladni. Ezek után az összes kocsik összes fékei egyenletesen szorítanak ugyanolyan föltételek alatt, mintha a gépész az ontócsapot nyitotta volna meg. A 3. ábra módosított szerkezetében a P dugattyú aláfelé hajlított a bőrrel van ellátva. A dugattyú fölött elhelyezett F1 rúgó azon van, hogy lesüppessze, hogy a vezetéket a D szelentyűvel elzárja. 4.5. kg. vezetékbeli nyomásra a rúgó feszültségének mintegy 3 kgnyinak kell lennie. Az A tok fölső részébe egy kis födővei zárt x lyuk van furva, úgy hogy a 5 beltérben a rendes atmosféranyomás uralkodik. Ha a vezeték nyomás! alatt áll, akkor a P dugattyú megemelkedik s az F1 rúgó összenyomul. Midőn valamely tömlő szétpattan, megtágul az F1 rúgó, a P dugattyú aláereszkedik s a D szelentyű a vezetéket 2. ábra. 4. ábra. elzáró állásba helyezkedik. E szerkezetnek hibája nagyon nagy érzékenységében áll. A szelentyű ugyanis a gépész előidézte nagy nyomáscsökkenésre a vezetéket elzárhatja, a mi az 1. s 2. ábrabeli szerkezeteknél nem eshetik meg, mégha a gépész még oly erősen csökkenti is meg a nyomást. Míg az I. s 3. ábrabeli szelentyűszerkezetek vezetéktörés esetében minden áramirányban hatnak, a 4. ábrában bemutatott szerkezet csak egyetlen áramirányban indul működésnek, úgy hogy minden kocsit két ily szelentyűvel kellene fölszerelni, melyek egyike akkor jutna zárt állásba, midőn az áramirány a vonatvég felé halad, a másik, midőn ez megfordítva történik. A szerkezet áll a két szélén dd bőrcsíkkal szegélyzett egyszerű G csappanóból, melyben kis 0 nyílás van. Rendes állapotban e csappanó a vezeték alatt levő sajtolt levegővel teli H térközt zárja el. Valamely tömlő szétpattanása esetében a nyomás megcsökken a vezetékben s a H térbe zárt sajtolt levegő kitágul, a mely a G csappanót megemeli. A levegő folytontartó áradása magával ragadja a csappanót s tovább emeli, míg m n irányban meglapul s a vezetéket elzárja. E végre / lécz alkalmazható, hogy a csappanót emelő széláram hatása biztosíttassák s siettessék. A vezetéket a megemelt csappanó jobbadán elzárja s kiürülni már csak a kis о nyíláson át tud. Felelős szerkesztő: FRECSKAY JÁNOS. Pallas részvénytársaság nyomdája. Budapest.
