Találmányok leirása, 1892
Eljárás s szerkezet srófoknak, szögeknek s ilyeneknek földolgozandó hosszúranyújtott fémtestek izzítására a villamos árammal.
résszel, a másik ellenben E J-vel össze van kötve, meg van rakva salakgyapottal, fövénnyel vagy más alkalmas nehezen olvadó anyaggal, mely rossz hővezető s az A csövet teljesen körülfogja s magába zárja. Az egészet a levehető M födő takarja. A külömböző részeket egymástól csillám vagy más nem vezető, nem olvadó anyag szigeteli, mint azt az ábrákban a vastagra kihúzott részek jelölik. Mikor tehát az E Ex rámák, illetve az L L' vezetékek révén valamely dynamoelektromos gép sarkicsiptetőihez vannak csatolva, akkor az áram, melynek csekély lehet a feszültsége, de igen erősnek kell lennie, kizárólag az A széncsövön át fog áradni s ezt nagy hőmérsékletre fogja hevíteni. A széncsőtől a fémrúdra vagy drótra kisugárzó hő ezeket nagy izzásra hevíti s mivel a rúd stb. földolgozás okáért kalapáccsal vagy más szerszámmal hajtandó előre, ez izzón nyúlik ki a széncső előrészén Z>-nél, a melynek közelében a földolgozandó szerszámok el lehetnek helyezve. A széncsőből kinyúló fémtest hőmérséklete függ: I. a széncső hosszától; 2. a széncső hőmérsékletétől; 3. attól a sebességtől, mellyel a fémtest a széncsövön átvonúl. E föltételek elsejét külömböző hosszúságú széncsövek beillesztésével lehet eszközölni, mi végre a hőadóanyagot tartalmazó edény egybejárólag (teleszkopszerűleg) lehet szerkesztve, úgyszintén az egyik C1 áramzáródarabot össze lehet kötni az edény mozgó részével. A másik két föltétel az áramforrás kellő megválasztásával s szabályozásával érhető el. —• A széncső belsejébe egy oldalt betorkoló csövön át szénhydrogént, nitrogént vagy más közömbös gázt lehet bevezetni, hogy így a széncsövön eljáró fémrúd vagy drót a károshatású oxidálás ellen meg legyen óvva. 60
