Találmányok leirása, 1892
Villamos váltóállító ellenőrzőkészülékkel.
34 tében megmarad a váltó mozgása alatt. Mikor aztán a váltó maga át van váltva, előbb S csatlódik ki s erre rá y. Ugyanez megy végbe, mikor a váltót ismét eredeti állásába visszaállítjuk. A ,3 csatló e szerint addig, a míg a váltó nyelve nem fekszik meg, mindig a kJ vagy k‘l csíp tetőn van, míg а у átcsatló állását csak a váltó elreteszelő szakában változtatja. Az áramfutás a vesztegállásban a következő (i. ábra): a D áramforrástól az áram az i, 2 vezetéken, a motor fegyverzetén, a j vezetéken, a ki csíptetőn, a 4 vezetéken, a mágnesszáron, a k3 csíptetőn, az 5 vezetéken, a ke, k1 csíptetőn, a be elektromágnesen megy át, a mely ekkor az f fegyverzetet megvonzza, aztán tovább halad a /ír11, k1- csíptetőkön át az i elektromágnesen, melynek fegyverzete a rűgóerőnél fogva nem vonzódik A i. ábra. meg, aztán k16, b16, k17 csíptetőkön s 6 vezetéken át vissza a D áramforráshoz. Abc csévék nagy ellenállásánál fogva a nevezett vezetékekben csak gyönge áram keringél, a mely nem bírja a motort működtetni. Bármily ok is szakítaná meg a vezetéket, az f fegyverzet jelzőtárcsájával mindig a középállásba állna. E gyönge áram tehát csak ellenőrző áramként hat. Ha a motor s azzal a váltó működésnek indítandó, akkor a következők történnek: A kezelő az a kicsatlót a 2. ábrabeli állásba helyezi. Az áram a D áramforrástól kiindulva eljár az I, 2 vezetéken, a motor fegyverzetén, a 3 vezetéken, a /U csíptetőn, az elektromágnes fonalításain, a k% csíptetőn, az 5 vezetéken, a ke, k9 csíptetőn, a g elektromágnesen, melynek fegyverzete megvonzódik, mitől a netalán alkalmazott 5 jelzővezeték (mely egy
