Találmányok leirása, 1892
Sziklafúró löködő s forgó mozgással.
113 ferdén ki legyen emelhető s így a fűró leszerelése vagy egyes részeinek fölcserélése megtörténhessék. A vízszintes Y tengely holmi motortól kapja forgó mozgását. E tengelyen E lánczoskerék s D körszeletkerék fészkel. A körszeletek külső széle bordázott, úgy hogy az R nyomógörgők odaszorításával a faörv s köztük elegendő súrlódás támad arra nézve, hogy a fúró minden csúszás nélkül megemelődjék. E D kerék átmérője, úgyszintén a körszeletek ívhossza a kellő emelődésre van megszabva. Az E keréken jár az F Gall-féle láncz, amely a G lánczoskereket hajtja, a melynek tengelyére a függőleges //kúposkerék van ráékelve, amely а К kúposkerékbe fogódzik. Az Y tengely forgása okozza a H s К kerekek forgását s ezek meg az A B. U Z rúdét, úgyszintén az ezek végében levő fúróét. Ugyané tengely egyidejűleg eszközli a C faörv időszakos megemelését a D körszeletkerék 4. ábra. 5. ábra. révén s ennek következtén az AB. U Z rúdét fúróstul. A fúró folytonos forgó mozgása párosítva emelődésével s esésével, azt eredményezi, ha a G és E lánczoskerekek átmérőaránya meg van határozva, hogy a fúró mindig ugyanazon állásba visszaesik. Ezt azonban a találmány nem tartja szemmel. Ellenben igenis azt, hogy ama kerekek átmérőarányának módosításával a fúró forgásában minden esés után megszabott mértékben visszamaradjon. Az 5. ábra a munkálat menetét s az elért eredményt vázlatosan tünteti föl. A körvonal a furat fenekét mutatja, a nyíl forgás irányát. Tegyük, hogy m n az a rés, melyet a fúró éle az első lökés után vert, akkor úgy járunk el, hogy a fúró forgásában visszamaradva bizonyos távolságra az első réstől megálljon, tehát pl. M1 nx-né\ s ezzel szöget képez, a melynek annál kisebbnek kell lennie, mennél keményebb a szikla. Ez eljárásnak az a következése, hogy a fúró második lökése az m n 8
