Találmányok leirása, 1892
Kerepfúró.
114 és m1 n két rés közti tömeget könnyen elválasztja. Hogy azonban az eredmény még inkább előmozdítassék, a D kerék körszeletei közti közök elrendezése következtén a fúró löködése után nem emelkedik meg azonnal, hanem csak kis vártáivá, mi alatt a nyilirányban forgó fúró a még hátramaradt tömeget teljesen leszeli. A D keréknek háromnál több vagy kevesebb körszeletje lehet, melyek ívhossza s távolsága az emelődéshez, eséshez és leszeléshez van szabva, a mint ezt az eljárás szükségessé teszi. A különböző átmérőjű lánczoskerekek a fúró forgásának kisebb-nagyobb lassítását teszik lehetővé, amint azt a szikla keménysége kívánja. Az igazítható gyámolon levő V görgő eszközli a Gall-féle láncz feszültségét. Midőn egyes részek kicserélendők, akkor a vezérrudat a g láncz a h karikán tartja. Az oly esetekben, mikor a munka víz alatt végzendő, lábbogó talpra állítandó a készülék, s ha a víz folyóvíz, akkor a tengelyt egy vagy két vízikerékkel hajthatjuk. A lábbogó talp állhat hordókból vagy hajókból, s a víztükör ingásai ellenében bakokra állítandó a mederben, melyek a szükség szerint megemelhetők. Kerepfúró. Föltaláló: Bates F. G. Filadelfiában. A szab. kelt 1892 márcz. 24. XXVI. 807. A. A találmány czélja zajtalan s erős kerepfúrót létesíteni, a mely könnyen átváltoztatható jobbmenetüből balmenetűvé. További czélja meg az, hogy e szerszám sínek, fémrudak s ilyenek hajlítására legyen fordítható. Az 1. ábra ily kerepfúró nézete részben hosszanti metszete; a 2. s 3. ábrák metszetek, a melyek a szerszám ható módját mutatják. A 4. ábra látékos nézet a részek szétválasztásával. Az 5. ábra nézete a hajlítókészüléknek, melynek egy része a kerepfúró. Az ábrákban A jelöli a szerszám nyelét, a mely valamely srófkulcs szája lehet, vagy valamely fúró nyelének befogadására szolgálhat vagy más szerszám oly részét teheti, melynek szakadatlan forgómozgás adandó egyik vagy másik irányban. A nyél egyik végén a karima, másikban b srófház van s kettejük közt a forgékony В keret, melynek d nyílása befogadja az A nyelet, továbbá másik f nyílása kapcsolatban a d nyílással az F hajtóemeltyű D csapját. Az emelttyű bizonyos megszabott határok közt а В keret egy hézaglásán belül szabadon foroghat jobbra s balra. Könnyebbségért а В keret két részből készíthető s az F emelttyű befogadására szolgáló hézaglást mindkét rész belfelének kimetszetével létesítjük (4 ábra). Az F emelttyű D csapja az A nyélben legközelebb eső oldalán ki van vágva, úgy hogy két x x1 él keletkezik, s ha az emelttyűt az egyik vagy másik irányban mozgatjuk, ez élek egyike vagy másika a nyéllel érintkezik, mitől az emelttyű a nyéllel erősen összefogódzik s az emelttyű további mozgatása ugyanazon irányban a nyél megfelelő mozgását okozza, mikor is а В keret a nyél körűi forog. Ha az F emelttyű mindkét irányban szabadon foroghatna, úgy hogy az egyik él a nyéllel az előre mozgásban s a másik él a visszamozgásban a nyéllel egybefogódzhatnék, az emelttyű ez utóbbi mozgása csak a nyél mozgását okozná, a mely az első mozgással ellentétes volna, de ha az emelttyű visszaállásában föltartóztatik mielőtt az él az A nyéllel összefogódzhat, a visszamozgás végbe fog menni a nélkül, hogy a nyél mozogna és az utóbbi csak megszakadólag mozog előre. Ütközőt kell tehát alkalmazni, a mely az emelttyűt egyik vagy másik irányban visszamozgásában megszakítsa; e végből а В keret egyik felébe i tengelyt eresztjük, melynek szélső végén m kar van illesztve, a mellyel könnyen fordítható. A tengely belső végén a körkivülileg állított n peczek van alkalmazva, a mely az F emelttyű egyik oldalában w lyukba ereszkedik. Ha tehát ez i tengelyt a 2. ábrabeli állásba fordítjuk, az n peczek az F emelttyűt annyira engedi előre mozogni, hogy az x él az A nyélt megragadja s a 2. ábrabeli módon fordít rajta egyet, de az emelttyű visszállásakor az n peczek a w lyuk falával érintkezik, mielőtt az x1 él az A
