Találmányok leirása, 1891
Petroleumhordók bükkfából.
47 Petroleumhordók bükkfából. Föltaláló : Pötter A. Andernachban. A szab. kelt 1891. jan. 5. és 25. XXV. 92. és 159. R. Minthogy a német tölgy erdők nagyon is gyérűlnek s az importált tölgyfa igen drága, más fa után kell látni, a melyből a petroleumhordók gyárilag készülhetnek. Kísérletek azonban azt bizonyítják, hogy a bükknek s hasonló fáknak nincs meg a kellő tömöttsége s azonkívül az ily hordók nagyon is ki vannak téve az elpusztulásnak. Ezen a találmánybeli eljárás szerint úgy lehet segíteni, hogy a dongákat s fenekeket czinkchlorid s világítóolaj keverékével vagy kreozotolajjal vagy pedig rézcellulózzal megitatjuk s a kész hordókat enyvvel bevonjuk. A bükkfa ez eljárás szerint dongákká s fenékdarabokká faragandó ki, melyek fojtósra elzárható kazánba teendők s néhány órán át gőzfürdőben megfüllesztetnek; erre a kazánból légszivatyúval kivonjuk a levegőt s nyomószivatyú utján megtöltjük 3° B.-nyi chlorczink 9 részének s eleve jól megzurbolt világítóolaj egy részének keverékével, vagy kreozotolajjal vagy rézcellulózzal és néhány órán át 5 — 10 atmoszférányi nyomás alatt hagyjuk. Miután a fölös anyagszer elfolyt, a fát még egyszer hosszabb gőzfürdőnek vetjük alá, ^ ^ hogy a fa fölszinére tapadt fölös olaj- vagy chlórrészeket stb. eltávolítsuk. A fát erre a levegőnek tesszük ki s tovább dolgozzuk föl. A hordó megkötése után részben vízben vagy faeczetben oldott enyvvel töltjük meg s egy ideig hömpölygetjük. A fölös enyvet egy edénybe csorgatjuk, hogy újból fölhasználjuk. A hordó belsejébe végül hevült levegőt fujtatunk exhaustorral, hogy az enyvréteget, a mely a czinkchloriddal kötődött meg, megszárítsuk. Minthogy azonban a rendes módon készült bükkfahordók megvetemednek s fintorodnak, más eljárás követendő készítésükben, mely a következő: furnérhántógéppel legelőbb megfelelő hosszaságú s vastagságú táblák hasítandók le a bükkfából vagy nyárfából. A vékonyabb a táblákból lesz a hordó belseje, s ezek rostja körbe fut a hordóval, mig a vastagabb táblák rostjai a hordó hosszában nyúlnak el, mint az 1. s 2. ábrában, úgy hogy a két tábla rostjai mintegy keresztezik egymást. A fenék hasonlóképen két esd egymáson fekvő táblából áll ki, melyek közül a c belső hántott furnér, a d külső fűrészelt deszka. A hordó belső falának szánt táblák rézsutológépen megrézsultotnak, hogy egymásnak legyenek illeszthetők, mire fojtósan elzárt kazánban nyomószivatyú révén hígított enyvvel itatandók meg, mely megivódás megtörténtével egy gépen körbe hajlíttatnak; ezután mindkét végükön megenyvesztendők s szögekkel összefoglalandók köpüvé. Ekkép megkészülve szárítókemenezébe tétetnek. A száradás után e faczemeiutel, fakátránnyal, aszfalttal, vizüveggel stb. és j papirossal oly módon vonjuk be, hogy a köpü ama szerek s a papiros kettős rétegével van burkolva. Már most e köpü másodszor kerül a hordót kőrbehajtó géphez, hogy a kreozotolajjal s czinkchloriddal inegivódott b külső faburok borítassék rá, a mely faczementtel megtapasztandó s g abroncsokkal látandó el. Ezután megfenekeljük“ s pedig oly módon, hogy a köpüre h léczet erősítjük meg, melyre a szintén hígított enyvvel megivódott c feneket illesztjük és enyves tapasszal s czementtel eltömjük. Erre, mint a külső buroknál, i faczementet 2. ábra. 3. ábra.
