Találmányok leirása, 1891
Czinkkiválasztás elektrolysissel.
135 tunk le rá elektromos módon vagy egyébként vonjuk be vele. Az ily módon előkészített kovácsoltvaslapot (hátlapot), midőn izzóhőig meghevítettük, alkalmas formába illesztjük, mire aczéllal vagy más fém öttevényével vagy mindkettejével megöntjük s így a hengerlés munkája elmarad. Az ilyen pánczéllap kovácsoltvashátlapját szívós s mérsékelt kemény aczél vagy nikol vagy az aczél más fémöttevénye borítja vagy óvja. Ha a pánczéllap még keményebb bevonattal vagy paizzsal készítendő, az esetben a fönnebbi módon készült pánczéllapra kemény aczéllap öntendő rá. E végre az előkészített sokszoros pánczéllap izzóhőig hevítendő, mire a kellő mennyiségű aczélt öntjük rá, miután a pánczéllap eleve nikolos aczélöttevénnyel óva van az oxidálás ellen. Ha ez óvóbevonat nincs rajta akkor előbb megtisztítandó vagy lemaratandó, azután nikollal vonandó be; ezt követi erre az izzítás, mire formában ráöntjük a kívánt aczélmennyiséget. Midőn a pánczéllap galvános vagy egyéb módon be van vonva nikollal, akkor az oxidálás ellen óvva van, mert a nikol jókora hőségben is csak igen lassan oxidálódik s igy óvó hatását mindaddig megtartja, mig az olvasztott fém tényleg eggyé vált a nikolbevonatú pánczéllappal. Az ekkép készült pánczéllapok hajók, erősségek stb. számára használhatók föl, úgyszintén tűzálló pénztárak készítésére stb. Czinkkiválasztás elektrolysissel. Föltaláló : Stanley S. The-Mountban (Anglia). A szab. kelt 1891. ápr. 17. XXV. 915. Sch. Ez eljárással tiszta czink áll elő, ha valamely czinksót, például czinksulfatot veszünk bontásba. E végre a bontósejt vályúját fából készítjük vagy más az elektrolyttal szemben közömbös anyagból; e vályúba aztán egy vagy több sarki-sejtet állítunk vagy pedig a likacsos sarki-sejtek helyett a fürdőt likacsos fallal osztjuk el osztályokba. E fürdő czinksulfát oldatából áll. Hogy az elektrolytnak a likacsos válaszfalon illetve a sejt vagy sejtek likacsos falán való átszivargása siettettessék, a fürdő megfelelő osztályai vagy a sejtek folyadékszine alatt csap vagy elfolyató-készülék helyezendő el. Ha a likacsos sejt, illetve a gát lazább anyagból való, akkor a fürdő színével egy magasságban nyílások nyitandók rajta, melyeken az elektrolyt, mikor a kívánt szintet meghaladja, a sejtbe illetve osztályba foly át. Ebbe vagy a megfelelő osztályba egy vagy több anodot eresztünk, mely jó, ha olyan fémből való, mely, mint pl. a vas, a czinksulfát megbontódásakor szabaddá levő kénsavval könnyűszerivel vegyül. Az ily fémnek e szerint az a tulajdonsága, hogy a fürdő polározását megakadályozza s a czinksulfát megbontásához szükséges energiát megcsökkentse. Ha az anodok nehezen vagy épenséggel nem oldódnak, a polárózás megakadályozására oly álladékokat kell a sejtekbe, illetve osztályokba kevernünk, melyek az anodon felszabaduló gázt vagy egyéb testet magukba veszik vagy vele vegyülnek. Ily módon a sejtek sarkcsiptetőin mért elektromotorikus erő tetemesen csökkenthető. Midőn az anodok oly anyagból valók, melyet a kénsav csak nehezen támad meg, ez esetben az egyik sejtből, illetve osztályból a másikba átfolyó folyadék czinkoxidon vagy gálmán vezetendő át, mitől czinksulfát oldata keletkezik, mely további megbontás czéljából visszavezetendő. A kathod vagy kathodok lehetnek vasból vagy egyéb anyagból, melynek alakja korong vagy henger s az elektrolytban forgással indittatik, mi közben a kathod fölszinén egy simitóeszköz súlytól vagy rugótól neki szorítva ide-odajár. Minthogy az anodok s kathodok valamely dynamo-elektromos géppel, illetve battériával vagy más elektromforrással vannak összekötve, a czink lecsapódik a kathodokra. azonban nem lengeteg, szemcsés alakban, a mint ez közönséges körülmények közt elektro-
