Találmányok leirása, 1891
Fémcsövek kapcsolata.
132 leges vastag pallófából van összeróva, melyeket megint keresztezők foglalnak egymással össze. E vázra a szekrényfalát képező lemezek vízállatósan szögezendők rá. A szekrény belsejébe a be- s kiszállásra F fokok szolgálnak; e fokok s a szekrényfal közt skála van állítva, mely mellett a fölül csigákon járó H súly csüng. A zsinór másik végére van erősítve a víz színére ereszkedő G lábogó (2. ábra), úgy, hogy a súly a skálán mindig pontosan jelöli, mily mélyre ereszkedett le a készülék. A szekrény a köréje rakott J karikán vezethető s az / karikákba öltött kötelekkel emelhető s süppeszthető. Felső vége mindig kiáll a víztükre fölé. A szekrényen kívül a k L ni és n о p q csuklók körül kettősen forgékony kürtőszerű két T T‘ cső van alkalmazva. A kürtő aljában ablaktábla van (1. s 3. ábra), melyen át a kürtő belsejében függő lámpa sugarait bocsátja ki, hogy a szek-3. ábra. rényben levő megfigyelő személy a közelébe eső részleteket megfigyelhesse. E végből a kürtőket a czélnak megfelelőleg fölül forgatják (3. ábra). A lámpások a csövekben U tagoslánczon csüngenek s ezekkel szükség szerint külömböző magasságba helyezhetők. A készülékre még L szerszámtartó is van alkalmazva. Fémcsövek kapcsolata. Föltalálók : Decarie F. L. és Lee I. Montrealban (Kanada). A szab. kelt 1891. febr. 5. XXV. 1124. B. A találmánybeli kapcsolat-készülékkel szívós fémből (rézből, ólomból stb.) való csövek egymással összefoglalhatók kemény forrasztok nélkül, de oly csövek is, melyek egyike szívós fémből való, másika nem. Az 1. ábrában két szívós fém kapcsolását mutatja, a 2. ábra az egyes részeket, a 3. ábra az örvőt oldalról és síkban, a 4. ábra egy szívós cső kapcsolatát nem szivósfémű csőhöz, az 5 ábra ugyanazt módosítva. A d örv közepén kiáll a b‘ borda, hogy srófkulccsal tartható vagy fordítható legyen. Ez örvnek mindkét oldalon c sróftekerületei vannak, úgyszintén két d kúpalakú vége. Az e srófházak tekervényei ráillenek a e srófterületekre ; azonkívül kúpos f fúrattal végződnek e srófházak, mely furat legszűkebb része olyan, hogy a srófház akadálytalanúl az a csövekig hatolhat. A mint ez megtörtént, a srófházakon átvezetett végeket, ha szükséges, kitágítjuk az által, hogy furkót vagy kihegyesített kúpot hajtunk belé, úgy hogy nem hatolhatnak a kihegyesített f furatba s mégis könnyűséggel férkőzhessenek be az e srófházak tekervényeibe, mire ezek a c sróftekerületeken megkötődnek s ekkép a csővégek a kúpos d örvvégek s az f furat közt szabatosan egymáshoz illednek. Ha szivósfémű csövet nem szívóssal foglalunk össze, mint 1 a 4. ábrában, akkor csak egyvégű b örvöt alkalmazunk s az egyik cső sróftekerületű, melyre az örvöt s erre a srófházat rásrófoljuk. Ez esetben csak egy srófházat alkalmazunk és a kúpos d vég közzé beléillesztjük a szivósfémű cső szélső szélét, majd megszorítjuk (1. ábra). Az 5. ábrában a nem szívós a cső (a jobboldalon) jóval vastagabb, szintén c sróftekerületű s e végivel a b egyvégű örvbe van srófolva. Sima végére d kúp s h alj van illesztve, mely a kapcsolatot létesíti. Az e srófház a c stróftekerületre illik.
